„Ikóniumban is együtt mentek be a zsidók zsinagógájába, és úgy szóltak, hogy a zsidóknak és a görögöknek nagy sokasága hívő lett.” – (ApCsel 14,1)
Az apostolok cselekedetei 14. részében arról olvasunk, hogy Pál folytatja missziós útját és a következő állomásuk az Ikónium. Antiókiától azonban ez igen távol volt körülbelül száz kilométerre. Gondoljunk bele, hogy ez abban az időben az akkori viszonyokat tekintve napokat jelentet, hogy elérkezzenek az úti célhoz. Ők azonban mentek, mert égett bennünk az evangélium tüze és szolgálata, hogy tovább vigyék az evangélium üzenetét és szóljanak és bizonyságot tegyenek a Krisztusról! Ezek az emberek mennyi minden törődést vállaltak az evangélium szolgálatért. És mit olvasunk? – azt, hogy nagy bátorsággal hirdették az igét az ott lévőknek.
Mi az Ige mai üzenete a ma embere számára? Az, hogy vállaljuk-e a szolgálatot és beszélünk-e az embereknek az Úr Jézus Krisztus csodálatos tetteiről, vállaljuk-e hitünket? Ma még nagy távokat sem kell megtegyünk és mégsem vállaljuk mert mindig van valami indok rá, hogy miért nem. Az Ige azonban tanít, vezet, ne szégyelld a Krisztus evangéliumát, hanem szólj másoknak is róla és hívd őket a gyülekezeti alkalmakra, hogy ők is megtapasztalják és átérezzék az Úr szeretetét. És mi történik? Igen sokan lettek hívőkké ott és akkor! Adja Isten, hogy ez az Ige ma is sokak szívében hitet és ébresszen. Az ének íróval pedig ma azt kérjük:
„Hinni taníts, Uram, kérni taníts!
Gyermeki, nagy hitet kérni taníts!
Indítsd fel szívemet, Buzduljon fel, neked
Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!” Ámen
Kaszaniczki Csongor,
Erdőd