,,Másnap befutottunk Szidónba. Júliusz emberségesen bánt Pállal, és megengedte, hogy elmenjen barátaihoz, és azok gondoskodjanak róla.” – (ApCsel 27,3)
Ma is megszégyenít minket Urunk igéje, hiszen a pogány, ellenséges, katona ember, akinek nem tartozik feladata közé az emberségesség és az engedékenység, mégis megtapasztalja a Pálban munkálkodó Lelket. Mi vajon hogyan viszonyulunk embertársainkhoz? Sokszor még a mieinkhez sem tudunk emberségesen viszonyulni, nemhogy az ellenséghez, a rosszakaróhoz, a másként gondolkodóhoz. Látjuk, hogyan oszlik meg a keresztyénség is bizonyos társadalmi, gazdasági, pártpolitikai kérdéseken. Hogy leszünk egymásnak farkasai. Hogyan húz ötven magyar száz felé. Emberségesnek lenni, azt jelenti, meglátom a másikban az embert. Nem azt a sok címkét, amit ráaggaszt a világ, a média, nem vélemények összessége áll előttem, hanem egy ugyanolyan hús-vér ember, mint én! Az emberségesség, emberszámba vétel, krisztusi cselekedet: az Úr Jézus odament a vámszedőhöz, a paráznához, a bűnösökhöz és látta bennük az embert! Ezért szerették Őt és szerettek a társaságában lenni. Ő nem a szálkát látta mások szemében, bár Ő maga sokak szemében volt szálka.
Lássuk meg ma, ezen a héten, az ünnepen a másik embert. Lássunk az álarca mögé, lássunk túl a rá zúdult kritikákon, túl a sok megmondó és okoskodó véleményen. Csak egyszerűen legyünk emberségesek, de ne csak három napig, ahogyan az ének mondja. Legyünk hasonlók Krisztushoz, aki még a kereszten is azokért imádkozott, akik őt oda juttatták. Sőt, karácsonykor azok közé jött, akik nem ismerték fel őt, nem érdemelték meg őt, nem vettek róla tudomást. Azért, hogy Krisztus által, a Róla szóló bizonyságtétel által, életük legyen! Ma légy olyan, mint ez a pogány római katona, légy olyan, mint Júliusz, aki Pállal szembeni emberségességet miatt helyett kapott a Szentírásban a jófejek csapatában. Ámen!
Varga Tamás Sándor,
Túrterebes