„De megkeményítette az Úr a fáraó szívét, úgyhogy nem bocsátotta el Izráel fiait.” – (2 Mózes 10,20)
Az ember szíve nagy titok. A Szentírásban újra és újra találkozunk azzal a gondolattal, hogy az emberi szív megkeményedhet Isten iránt, az igazság iránt, sőt még az emberség iránt is. A fáraó szívének története figyelmeztető jel mindannyiunk számára. Látjuk, hogyan küldi Isten a csapásokat, hogyan adja a jeleket és figyelmeztetéseket, de a fáraó mégsem enged. Minél több lehetőséget kap, annál jobban megkeményedik.
Sokszor azt gondoljuk, ha Isten csodát tenne az életünkben, akkor azonnal engedelmeskednénk neki. De a fáraó példája mutatja: a csoda önmagában nem változtatja meg a szívet. Az ember könnyen megmagyarázza, elodázza, vagy egyszerűen elutasítja Isten szavát. A szív megkeményedése azt jelenti: nem akarunk hallgatni, nem akarjuk elengedni, amit fontosabbnak tartunk Istennél. A fáraó számára ez a hatalom és a rabszolgatartás volt. Mi számunkra lehet a büszkeség, a bűn, vagy akár a kényelmünk.
De Isten Igéje nem csak figyelmeztetés: evangélium is. Mert Ő képes új szívet adni. A próféták jövendölték: „Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek” (Ez 36,26). Ez Jézus Krisztusban teljesedett be, aki megtörte a legkeményebb szívet is a kereszt szeretetével. Nála nincs reménytelen ember.
Ezért ma is kérhetjük: Uram, őrizd meg szívünket a megkeményedéstől! Taníts engedni neked, amikor szólsz, és add, hogy szívünk mindig kész legyen meghallani, elfogadni és követni a te akaratodat. Mert ahol engedelmesség van, ott szabadság, ott áldás, és ott élet van. Ámen.
Gáti Tibor Levente,
Kisbábony