,, A mágusok is meg akarták tenni titkos mesterségükkel, hogy szúnyogokat hozzanak elő, de nem tudták. Szúnyog lepett el tehát embert és állatot. Ekkor azt mondták a mágusok a fáraónak: Isten ujja ez! A fáraó szíve azonban kemény maradt, és nem hallgatott rájuk, ahogyan megmondta az Úr.” – (2 Mózes 8,14-15)
Mai igénkben folytatódnak a csapások a fáraó és Egyiptom népe ellen. Először a Nílus vize vált vérré, majd békák lepték el az országot. Ma arról olvasunk, hogy harmadik csapásként az Úr, Mózes és Áron által szúnyogokat bocsát a konok és szavahihetetlen egyiptomiakra. Az jutott eszembe, milyen kár, hogy akkoriban nem permeteztek az országban szúnyogok ellen, jól jött volna ebben a káoszban. No meg a fecskék kedvenc országai között sem szerepel Egyiptom. Mondhatni dupla csapás a nép számára.
Döbbenetes felismerésnek lehetünk tanúi ebben a néhány versben. Először is ott van a mágusok tehetetlensége. Míg az első két csapásnál, az egyiptomi mágusok hasonló csodákat tudtak tenni, mint Mózes és Áron, itt azt olvassuk, nem voltak rá képesek. Isten malmai lassan őrölnek – tartja a mondás. Lám, ebben az esetben kezd kirajzolódni az ÚR fölénye és mindenhatósága. Talán van olyan, amiben a világ tud versenyezni azzal, amit a Mindenható kínál, s látjuk ez sokaknak elveszi a józan eszét. Hullik a férgese rendesen. De mindig eljön az a pont, ahol nyilvánvalóvá lesz: sem az emberi bölcsesség, sem a kicsinyes tudományosság, de még más szellemi erők sem vetekedhetnek az Örökkévalóval. Isten ÚR mindenek felett. Kiütközik az emberi végesség és korlátozottság. Soha nem lesz olyan, hogy még csak hasonlót tudjunk létrehozni, mint amit az ÚR teremt. Hiába minden technológia: önvezető autók, biometrikus érzékelőrendszerek, mesterséges intelligencia… De az ember szíve mégis konok marad, mint a fáraóé.
Másodszor pedig ott van a mágusok már-már hitvallásszerű megállapítása: Isten ujja ez! Magyarán: az ÚR van itt! Mekkora pofon ez: amikor az ellenség emberei, katonái, szemfényvesztői ismerik fel az ÚR jelenlétét. Jobban mondva, maga az ÚR mondatja ki velük: itt, nincs hatalmatok! Mekkora megszégyenítés! De a fáraó még mindig konok marad. Igaza van Jézusnak: könnyebb a tevének átmenni a tű fokán… vagy ha Sodomában és Gomorában látták volna az ő csodáit, hittek volna s megmenekültek volna… de mi sokszor hitetlen nemzetség vagyunk. A fáraó, akkor sem hisz s azoknak sem hisz, akik az ő oldalán állnak s döbbenten állapítják meg: nagyobb van itt! Isten tényleg mindent felhasználhat arra, hogy józan észre térítse az embert. Még az ellenfelet, ellenséget is, csak vedd észre: az ÚR van itt, a te Istened! Kérjük az Úrtól ezt a lelki látást.
Adja az Mindenható, lássuk meg az Ő munkálkodását az életünkben. Ismerjük fel jelenlétét környezetünkben s a mi hálaadó imádságunk is legyen: íme az Úr szolgája, legyen nekem a Te akaratod szerint! Ámen.
Varga Tamás Sándor,
Túrterebes