„A fáraó azt felelte: Kicsoda az az Úr, hogy hallgassak a szavára, és elbocsássam Izráelt? Nem ismerem az Urat, és nem is bocsátom el Izráelt.” (2Móz 5,2)
Mózes már az úton Egyiptom felé rájött, hogy ez nem egy „ultra all inclusive” nyaralás lesz. Vonakodott ő az egésztől, kereste a kifogásokat, de már elindult az úton és nem lehet visszafordulni: „Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.” (Lk 9,62) Szolgálunk vagy végünk!
A világ nem fog díszsorfalat állni szolgálatunk végzése közben. Nem ismerik az Urat. Nem bocsát el! Nem bocsát meg sem. Hiszen nekünk kell megismertetni Őt a világgal. Honnan máshonnan ismernék Őt meg. Nem olyan Istenünk van, akit kihasználhatunk saját elképzeléseink megvalósítására. Ő hív bennünket arra, hogy szolgáljunk Neki, az Ő akaratát keresve és megismerve.
Arany János a mai Mózeseknek üzeni: „Van hallgatód? nincsen? Te mondd, ahogy Isten Adta mondanod, Bár puszta kopáron – Mint tücsöké nyáron – Vész is ki dalod.” A szolgálat jutalma, hogy tehetjük. De gyümölcs is lesz, csak várni kell! Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka