„Útközben történt, az éjjeli szálláson, hogy rátámadt az, és meg akarta ölni őt. De Czippóra fogott egy éles követ, levágta fiának az előbőrét, Mózes combjához érintette, és így szólt: Véren szerzett vőlegényem vagy! Akkor eltávozott tőle az Úr” – ( 2 Mózes 4, 24-26)
Sokkoló leírás. Isten meg akarta ölni Mózest! Éppen őt, akit nem sokkal korábban szólított meg az égő csipkebokornál Midián pusztájában, és hívott el a hatalmas szolgálatra: kivezetni Izráelt az egyiptomi szolgaságból. Miért viszonyul Isten ilyen szörnyű módon szolgájához?
Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy mint hívő ember szentül meg vagyok győződve arról, hogy Isten semmit sem cselekszik értelmetlenül, pláne nem oktalanul. Az Ő tetteiben bölcsesség van, igazság van. Szeretetének félreértése az, ha szembe állítjuk igazságával, bűngyűlölő és bűnt megbüntető voltával. Nem szabad egyiket a másikkal kijátszani.
A másik pedig, hogy azzal is tisztában kell lennünk, hogy én, mint teremtmény soha kérdőre nem vonhatom Teremtőmet. Nem kérhetem számon tőle, mit miért cselekszik. Ha valamit tesz vagy nem tesz, annak oka van még akkor is, ha én nem értem vagy másképp gondolom. Soha ne próbáld Istent az emberi ész ítélőszéke elé állítani!
Ami pedig itt Mózest illeti, tudjuk róla, hogy vannak elvarratlan szálak az életében, dolgok, amelyeket még nem rendezett el Istennel. Sok-sok évvel ezelőtt megölte az egyiptomi embert, tehát vér tapadt a kezéhez s a törvény értelmében meg kellett volna halnia. De azt is látjuk, hogy elmulasztotta körülmetélni a fiát. Valószínűleg Czippóra hatására történt ez, ugyanis a kanaánita népek körében is gyakorlat volt a körülmetélés, de csak felnőtt korban. Mózes gyengének bizonyult a hit kérdésében, engedékeny volt. A körülmetélkedés az Istennel való szövetség, az Istenhez tartozás jegye volt. Mózes semmibe vette Isten törvényét. Ez is a halállal egyenértékű. Czippóra menti meg a fiát és férjét is. Most már alkalmas lett Mózes az Istentől kapott feladat elvégzésére.
Istent szolgálni nem a magunk elképzelése szerint lehetséges, hanem csakis úgy, ahogy Ő elvárja tőlünk. Ámen.
Szilágyi Balázs,
Szatmár-Láncos