„Miközben ezekről beszéltek, maga Jézus állt meg közöttük, és így köszöntötte őket: Békesség nektek!” – (Lukács 24,36)
Amikor Jézus megjelenik a tanítványai között, az első szava ez: „Békesség nektek!” Nem számonkérés, nem magyarázkodás, nem vád, hanem békesség. Ebben a pillanatban válik világossá, hogy a feltámadás nem csak Jézus győzelme a halál felett, hanem az ember újjászületésének kezdete is.
A tanítványok először megrémülnek. Nem értik, mi történik. Jézus azonban nem hagyja őket a félelemben. Megmutatja sebeit, eszik előttük, szavaival és jelenlétével bizonyítja: ő valóban él. A halál már nem az utolsó szó. Az örök élet ígérete nem elvont remény, hanem valóságos jelenlét.
Ez az ige arra hív bennünket, hogy ne csak nézői legyünk a feltámadás történetének, hanem résztvevői is. Jézus nem csak megnyugtatja a tanítványokat, hanem küldetést is ad: „Ti vagytok pedig ezeknek tanúi.” Húsvét örömhíre nem lehet magánügy. A feltámadt Krisztus békessége terjedjen általunk is – a családunkban, a közösségeinkben, a világban. Ámen!
Kala Noémi Katalin,
Tamásváralja