,,És amikor feltörte az ötödik pecsétet, láttam az oltár alatt azoknak a lelkét, akiket az Isten igéjéért öltek meg, és azért a bizonyságtételért, amelyet megtartottak.És hatalmas hangon kiáltották: Urunk, aki szent és igaz vagy, meddig nem ítélsz, és meddig nem állsz bosszút a mi vérünkért azokon, akik a földön laknak?” – (Jel 6,9-10)
János ötödik és hatodik pecsétjének felbontásakor, titkok tárulnak fel, hogy milyen próbatételre készüljenek a Krisztus követői. És ezek alól semmi nem mentheti fel őket. Ezek azok, amiknek meg kell lenniük.
Ötödik pecsét felontásakor elmondja, hogy emberek haltak meg Krisztus nevéért, már az első pünkösd után Néró, majd később Decius császárok alatt történtek ezek. De ugyan úgy ma is keresztyének ezrei hallnak meg, robbantanak templomokat Egyiptomban, gépfegyverrel mészárolnak Indonéziában, Algériában és a világ számos pontján. És feltették a kérdést akkor is, hogy meddig még, Uram. És teszik fel ma is oly sokan, akik betegágyon fekszenek vagy éppen ápolják őket: meddig még Uram?
S természetes, hogy hívő ember szívében fölmerül a kérdés, amikor a mártírok vérét látja: meddig tűröd ezt Uram – hiszen te szent és igaz vagy! Miért nem ítélsz már – mikor szolgáltatsz igazságot az ártatlanul kiontott vérnek?
Bár mi türelmetlenek vagyunk, de az ige arra figyelmeztet bennünket: fehér ruhákat kapnak azok a lelkek, akik valóban tanúskodásuk hűségéért szenvedtek mártíromságot, s arra kérik őket, nyugodjanak még egy kis ideig, amíg betelik azoknak a szolgatársaknak és testvéreknek száma, akiket még ugyanúgy megölnek, mint őket. Ámen.
Dohi Arnold,
Szamosdob