„Ezt mondja az Úr: jóra fordítom Jákob sátrainak sorsát, és irgalmazok lakóhelyeinek. Felépül a város a romok helyén, és a palota a szokott helyén terül el. Hálaének hangzik belőlük, örvendezők hangja. Megszaporítom őket, nem fogynak el, megbecsültekké teszem őket, nem lesznek lenézettek. Fiai olyanok lesznek, mint hajdan, és gyülekezete szilárdan áll majd előttem.” – (Jer 30, 18-2)
Biztosan emlékszünk még a Colectiv szórakozóhelyen, 2015 októberében történt tűzesetre. Sokan megsérültek és több tucat volt az áldozatok száma. A tragédiát nem is annyira a tűz okozta, mint inkább a pánikba esett, menekülő fiatalok, ahogyan eltorlaszolták a kijáratokat és taposták egymást. Ezekben a helyzetekben nehéz fegyelmezettnek lenne, pedig ez a tragédiák elkerülésének útja.
Személyes életünk tragédiáiban, romjaiban ugyanilyen pánik állapotban vagyunk, cselekszünk. Ha azonban, sikerülne felemelni tekintetünket és előre, messze nézni, túl a személyes krízishelyzetünkön, akkor megpillanthatnánk Isten végtelen türelmét, jóságát. Nehéz helyzeteink a mi lelki irányultságunk megújulását munkálja.
Új szövetség gondolata jelenik meg a fenti versekben, ami azt jelentette, hogy Isten helyre állítja Izraelt és elveszi szégyenét, gyalázatát. Az új szövetség számunka sem jelent kevesebbet, mint lerombolódott életünk, meghasonlott személyiségünk, szétesett, darabjaira hullott családi kötelékeink helyreállítását. Ámen.
Gáti Tibor Levente,
Kisbábony