,,Jézus pedig tanítványaival együtt visszavonult a tengerhez, ahová nagy sokaság követte Galileából, Júdeából és Jeruzsálemből, sőt Idumeából, a Jordánon túlról, Tírusz és Szidón környékéről is nagy sokaság ment hozzá, amikor hallottak arról, milyen nagy dolgokat tett. Jézus pedig szólt tanítványainak, legyen készen számára egy csónak a sokaság miatt, hogy ne tolongjanak körülötte. Mert sokakat meggyógyított, úgyhogy akiknek valami bajuk volt, hozzá tódultak, hogy megérinthessék. Amikor pedig meglátták őt a tisztátalan lelkek, leborultak előtte, és így kiáltoztak: Te vagy az Isten Fia! Ő azonban szigorúan rájuk parancsolt, hogy ne fedjék fel, kicsoda ő.” – (Mk 3,7-12)
,,Szenzáció!”- szoktuk mondani akkor, amikor egy feltűnést keltő váratlan esemény, nagy elismerést, csodálatot keltő jelenséggel találkozunk. Olyan esemény vagy jelenség, amire minden ember felkapja a fejét, rá szegeződik a tekintete, csak az köti le a figyelmét és az tölti ki minden percét. Persze megvannak ennek a negatív zöngései is. Amikor valaki mindig csak nagy dolgokra vár és azt akarja, hogy történjen már valami, akkor arra azt szoktuk mondani: szenzációéhes. Ha pedig valaki folyamatosan arra törekszik, hogy a figyelem középpontjában legyen, hogy csak róla szóljanak a hírek arra pedig azt szoktuk mondani: szenzációhajhász. Vannak olyan események is, amelyek nem csak egy emberre vagy embercsoportra néznek, hanem kihatással vannak az egész emberiségre, világra, erre azt szoktuk mondani: világszenzáció.
Nem tudom a kedves igeolvasó, hogy van vele, de én, amikor elolvastam a mai napra kijelölt igét, akkor ez a szó fogalmazódott meg bennem. Három szenzációs eseményt is bemutat ez az ige 1. Jézushoz messziről tömegek érkeznek, 2. Jézus sokakat meggyógyított, 3. Jézus ráparancsol a tisztátalan lelkekre. E három szenzációs esemény központi figurája: Jézus a Krisztus! Az a hatalom, amely vonzotta a tanítványokat, a tömegeket, a betegeket és a bűnösöket, és amely fenyegeti a démonokat, Jézusban, az Isten Fiában találja meg az alapját. A messziről érkezett tömegek csak hallottak erről a szenzációs férfiról, aki mindenféle csodát vitt véghez, hát eljöttek, hogy megnézzék. Azok, akiknek ,,valami bajuk volt” azért vannak itt, hogy megérinthessék. De ott vannak ám a tisztátalan lelkek is. Jézus tényleg egy világszenzáció, mindenki kíváncsi rá.
Van humora a szentírónak, hogyne lenne, hiszen a Főnökére hasonlít. A messziről érkezők és a betegek sokasága nem tudja ki az, aki ilyen szenzációs tetteket hajt végre. Ők nem Jézusért vannak ott, hanem csak a híre miatt, a látványosság miatt, a gyógyulás miatt, azért, mert Jézus valami olyat tesz, amit senki más: csodát. A vicc ebben a történetben az, hogy akiknek kellene nem ismerik fel Jézust, egyedül csak a tisztátalan lelkek. Mit tesznek? Figyelj csak, leborulnak előtte. Fantasztikus. Aztán felismerik: Te vagy az Isten Fia! Szenzációs! De itt lesz a viccből komoly dolog. Mert te kedves olvasó, kinek tartod, kinek mondod Jézust? Egy szenzációéhes fickónak, egy szenzációhajhász embernek? Vagy az Isten Fiának?! Mert az Isten Fia olyat tett értünk, ami a szó legszorosabb értelmében: világszenzáció! Meghalt érted a kereszten! Kinek látod Jézust? ,,Lásd ott a Jézus az Üdvözítő. Ne kételkedj többé: ő jelent meg, Ő!” (MRÉ 232,2). Ámen.
Varga Tamás
Szamos-negyed slp.