“Ha elfelejtett k volna Isten nk nev t, s idegen istenhez emelt k volna f l kez nket, vajon nem vette volna szre ezt Isten? Mert j l ismeri a sz v titkait.” Zsolt.44,21-22
Gyermek voltam m g, amikor desany mt l azt k rdeztem meg, hogy Isten mindent l t? A v lasz azonnal meg is fogalmaz dott, hogy igen. K telkedtem abban, hogy engem mindenhol l t, s tov bb k rdeztem: m g a paplan alatt is? Igen, m g ott is. Na j , gondoltam magamban, gy k nny , hogy a f ld felsz n n vagyok, s azt k rdeztem, ha lemegyek a pinc be, ugye ott m r nem l t engem. Ott is l t – hangzott a v lasz. H t akkor j lesz gyelni magamra – gondoltam, mert minden turpiss gomat tudja az Isten, s att l tartottam, nehogy elmondja a sz leimnek. Feln ttk nt, s lelk szk nt m r m sk pp l tom a dolgot, de f lelmetes abba belegondolni, hogy a sz vem rejtett titkait, amit m g lehet, hogy n csak k rvonalaiban ismerek, azt m r tudja s ismeri az Asr. Nem tudok olyat tenni, olyat gondolni, amir l ne tudna.
gy tudja azt, hogy mikor lltam ki mellette, vagy felebar tom mellett. Mikor tagadtam meg, fordultam el T le. Tudja azt, hogy mikor volt az letemben a p nz, a hatalom az isten, helyette. Tudja azt, hogy mit szeretek jobban, s mi rt, mint Teremet met. Ezeket szreveszi! szrevette a zsolt r r let ben is. Nagyon szomor ez a zsolt r, s gy is v gz dik. Isten m ltbeli csodatetteinek a felemleget se ut n elkeseredett seg lyki lt ssal z rul. A zsolt ros gy rzi, hogy im i s hite nem hozott eredm nyt, s gy t nik sz m ra, mintha Isten aludna. Csakhogy m g a mi l t sz g nk korl tozott, Isten a teljes k pet l tja. Amit mi nem vesz nk szre, hogy hol hib ztunk, Isten azt szreveszi, s sz mon tartja, amit egyed l Krisztusunk tud feloldani kereszt- ldozat val.
Seg tsen minket Isten abban, hogy sz v nk legf ltettebb titkait, t rjuk fel el tte mindig, s b rmi ir nyba is sodorja let nk haj j t a vil g szele, Isten nev t ne feledj k soha. men
Kov cs M ty s P ter,
S ndorhomok