“M rtha az rt, a mint hallja vala, hogy J zus j , el be m ne, M ria pedig otthon l vala” (J nos 11, 20)
A b natot, a bajt nem egyform n viselj k el. Sokakat annyira let r szerett nek elveszt se, hogy lland depresszi ban lnek, m sok egy bizonyos id ut n megvigasztal dnak s abban a hittudatban er s dnek meg, hogy az letet tov bb kell vinni, hisznek az r k letben s a felt mad sban.
K t testv r magatart sa az egyform n r juk nehezed gy szban mennyire k l nb z : M rtha, amikor hallja, hogy J zus k zeledik, el be megy, M ria otthon marad. M rth nak nagyobb vigasztal sra van sz ks ge, mint M ri nak, aki ink bb nmag ba roskad.
Eml kezz nk csak arra az esem nyre, amikor J zus megl togatja ezt a csal dot: M rtha a szorgalmasabb, szolg l fel azon a bizonyos vend gl t son, M ria ink bb hallgatja a J zus tan t s t. J zus ekkor ezt mondja: “M ria a jobbr szt v lasztotta”. M r akkor felt nik a k t testv rnek a m ss ga, ak rcsak a gy sz terh nek az elhordoz s nak idej n.
Nem vagyunk egyform k, a legk zelebbi hozz rtartoz k is k l nb zhetnek egym st l, de minden ember egy nis g, mindenki valamilyen lelki t bbletet hordoz nmag ban. Nem uniformiz lt benn nket az Isten, minden ember egy sz nfolt az teremt si rendj ben. Krisztus is ilyennek ismer el benn nket. A t lentumok p ld zata nagyon j l t kr zi ezt: a h rom szolga nem egyforma t lentumot kap, a gazda mindenkit a maga teherb r k pess ge szerint “terhel le”.
Isten is s Krisztus is elfogad benn nket hib inkkal, b neinkkel egy tt, de azt is akarja, hogy Benne megvigasztal djunk, hiszen ” a felt mad s s az let”. Fogadjuk sz v nkbe ezt az r m zenetet:
Lehetsz M ria vagy M rtha,
a baj nem ker li h zadat,
ellene Isten akarat nak
ne l zadj,
ink bb legyen vigasza
f j sz vednek
az r k zenet:
“Soha meg nem hal,
aki hisz nbennem” men.
Fodor Lajos,
Halmi