Korábban már beszámoltunk arról, hogy a Szatmári Református Gimnázium Gyermekkórusa a Városházán, a Szatmárnémeti Művészeti Iskola és a Szatmári Alkotóház Képzőművészeti Egyesület közös szervezésében megtartott Téli Fesztiválon szolgált. A Református Gimnázium igazgatónője ünnepi beszéddel köszöntötte az egybegyülteket. Ezeket az adventi gondolatokat addjuk most mi is tovább:
“Akkor, amikor megkaptam azt a felkérést, hogy e kiállítás , a közelgő advent és karácsony ünnepének kapcsán irányítsam mindnyájunk figyelmét a keresztyénség legnagyobb tanítására , a szeretetre, igyekeztem valamiféle leltárt készíteni arról, hogy mi is a szeretet, mi mindent szeretünk mi, emberek. Hol is kellene kezdeni.
Szeretünk tárgyakat, szeretjük a kényelmet, a jólétet, a pénzt. Ez a legemberibb, legegoistább, legönzőbb szeretet.
És ennek az ádáz, álnok, másokat taposó lánctalpas szeretetnek a tábora egyre csak nőttön nő.
Szeretjük a körülöttünk még megmaradt természetet, a szép formákat, színeket-árnyalatokat, zenét s a szép szavak olykor rímekbe rendeződő sorait.
Szeretjük a családunkat, gyermekünket. Ez erősebb, életre szóló érzés – a szülői szeretet. Önfeláldozó, adni, adni és adni akaró, mely nem vár és nem is remél viszonzást.
Ez az a szeretet, ami nem vész el : a gyermekek gyermekei, az unokák felé megnyilvánuló szeretetté alakul, s ez így gördül tovább megállíthatatlan végtelenséggel….
De ez sem önzetlen egészen, ez sem önmagáért való szeretet.
Egyetlen szeretet van, mely ennél is önzetlenebb: az Atya szeretete, mellyel egyetlen Fiát feláldozta, és Krisztus szeretete,
mellyel önmagát áldozta fel, a bűnt bűnre halmozó, esendő emberért.
Ilyenkor a Karácsonyt megelőző időszakban remélhetőleg egyre többünknek jut ez eszébe. Iyenkor a lélek ünneplőbe öltözik, szebb lesz. Ahol szeretet van, oda nem férkőzhet be semmi olyan, ami megbontaná a kapcsolatokat ember és ember között.
Ahol szeretet van, ott Isten együtt örvend az ő gyermekével.
Ahol szeretet van, ott nincsenek kitaszítottak és elhagyatottak.
Ahol szeretet van, ott békesség lakozik a szívekben.
A szeretet nem engedi széthullani azt a csodálatos egységet, amely létrejött a teremtés hajnalán a Teremtő és a teremtmény között.
Advent éppen erre figyelmeztet s arra, hogy nem elég a karácsonyi ünnepléshez a feldíszített fenyőfa, ajándékok sokasága, ha hiányzik a szeretet, akkor úgy sem lesz teljes az ünnep.
Advent első vasárnapjára készülve mit kívánhatnánk egyénnek és közösségnek, egyedül élőknek és családoknak, minthogy Öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent.
Igen, Öltsük magunkra ezt az isteni ajándékot, drága öltözetet, hogy ez tegye igazán egyre teljesebbé készülődésünket, és ez tegye igazán gazdaggá a nemsokára közénk érkező Karácsonyi ünnepet.”
