Napi Ige, 2013 június 13.

“És úgy találtam, hogy ő az ő törvényüknek kérdései felől vádoltatik, de semmi halálra vagy fogságra méltó vétke nincs.” Ap Csel 23,29

Negyven felfegyverzett zsidó, esküt tett, hogy addig nem eszik, nem iszik, amíg Pál életét ki nem oltják. Mi volt az oka annak, hogy így akartak eljárni? Isten népe a tradíciót tette az élő Isten helyére, és a maga önkényes felfogásától nem tudott szabadulni, így Isten nevére hivatkozva lett Isten ellenségévé. A szabadító Urat elutasította, követeit pedig el akarta némítani. Nem az érdekelte, hogy kicsoda Jézus, hanem az, hogy hogyan lehet megakadályozni a Jézusról szóló bizonyságtételt, sem az eszközökben, sem a módszerekben nem válogatva. Isten népe, ha elveszti az élő Istennel való közösséget, veszedelmes és félelmetes ellenségévé lesz Krisztus követőinek. Számomra sokat mondó ez a gondolat: nem elég tudni az Isten munkájáról és talán részben megismerni Őt, hanem naponkénti kapcsolatom kell legyen vele azért, hogy Jézusról szóló bizonyságtételeket én magam tudjam előmozdítani, s ne pedig hátrálni. Ha ez a személyes kapcsolat hiányzik és is észrevétlenül lehetek Isten ellensége keresztyén emberként is.

Isten azonban azok által húzza keresztül az ilyen terveket, akik őt ugyan nem ismerik, de a nekik adott küldetést betöltik. Ők pedig a római katonák voltak. Igen, Isten azokat is fel tudja használni az Ő munkájához, akikben mások az ellenséget vélik felfedezni. De nem is akárhogy teszi ezt az Úr: megbízható emberek által küldi el Pált Félix tiszttartóhoz, s a századosokkal küldött levélben nagyon tárgyilagosan közli a tényeket és arra kéri az ezredes a tiszttartót, hogy vizsgálja ki az ügyet, mert az állam ellen nem vétett, ő vallási okokat vél felfedezni a háttérben. Isten mindenkor vigyáz az Ő szolgáira, hiszen minden eszköz, személy az Ő akarata alapján cselekszik, teszi ezt azért, mert nemcsak Pál, hanem mindannyiunk életét meg akarja menteni, a ránk leselkedő felfegyverzett gonosz ellen. Mert a gonosznak vágyódása van reád is és reám is, s gyakran a csapdájába kerülünk. De rendel mellén ismerősöket, vagy„idegeneket”, talán római katonákat, akik nem ismerik az Úrnak szent nevét, hogy életünket megtartsa. Áldott legyen ezért az Ő szent neve. Ámen

Kovács Mátyás Péter, lkp.

Vélemény, hozzászólás?