Kezdőlap / Nincs kategorizálva / Napi Ige, 2013 augusztus 18.

Napi Ige, 2013 augusztus 18.

“És mindjárt reggel tanácsot tartván…” Mk. 15,1/a

Jézus Kajafás főpap udvarában volt, ott kihallgatták és mivel bűnösnek találták megkötözték és Pilátus elé vitték, hogy ő mondja ki felette a végső ítélő szót. A főpapok, a vének és az írástudók viselkedésére érdemes odafigyelni: sürgős volt nekik Jézus elítélése. Mihamarabb túl akartak rajta lenni, gondolva talán arra, hogy minden visszatér a maga régi megszokott medrébe. Ezt a sietséget olvashatjuk ki az első versből: “mindjárt reggel.”

Ez a sietség egy nagyon is emberi tulajdonság. Magamról tudom azt, hogy amikor bizonyos ügyeket el kell intéznem, vagy vannak olyan dolgok, melyekhez igazából nincs kedvem, akkor azon nagyon hamar túl akarok lenni. Talán idő előtt neki is kezek, korán, hogy a hátam mögött tudjam a dolgot. S úgy gondolom, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Viszont ma vasárnap van, s minden gyülekezetben hívogat Isten magához. Van ahol már a reggeli órákban megszólalnak a harangok, van ahol a délelőttiben, de egy helyre hívnak minket, Istenhez. Eszembe jut az idősek elmesélései: reggel mielőtt a mezőre mentünk volna, kora reggel a templomba mentünk imádkozni, erőt és áldást kérni a munkánkra. Most meg azt lehet megtapasztalni – mondják – hogy vasárnap reggel sem készülnek és sietnek a gyülekezeti tagok a templomba. Isten felé ez a sietség hanyatlik. Nem fontos nekünk, mert hát egész héten siettünk, tettünk vettünk legalább a nyugalomnak a napján ne kelljen rohanni.

Számomra annyira sokatmondó a kegyes asszonyok viselkedése: Jézust a sírba helyezték el, és harmadnap kora reggel mentek a fűszerszámokkal, hogy bekenjék Krisztus testét. Nem tétlenkedtek, hanem siettek. A hét első napján, vasárnap Jézushoz mentek kora reggel. Megérte Hozzá sietni? IGEN!!! Nagy ajándékot kaptak Istentől: a feltámadása által, az örök életet.

Lehet, hogy ma kedves Testvérem csak délután olvastad el ezeket a gondolatokat, de tedd fel magadnak a kérdést, hogy te ma siettél-e reggel Istenhez ajándékot kapni, mely talán vigasztalás, bátorítás, lecsendesítés lehetett? Vagy mikor siettél Hozzá utoljára? Vagy talán az valósult meg eddig életedben, hogy amikor meghallottad az Ő Szent Nevét, akkor elsiettél Előle? Ne tedd ezt! Ámen

Kovács Mátyás Péter, lkp.

Szóljon hozzá