Hálaadásra, a közösség erősítésre és a hagyományteremtés végett gyűltek össze Kültelek lakói a Szatmárnémeti Református Gimnázium Pitypang óvodájának udvarán, hogy a különböző betakarítási tevékenységeket felidézve, ismertessék a közösséggel a tradíció fontosságát és jelentőségét.
,,Meglátogatod a földet és elárasztod; nagyon meggazdagítod azt. Istennek folyója tele van vizekkel; gabonát szerzesz nékik, mert úgy rendelted azt. Megitatod barázdáit, göröngyeit meglapítod; záporesővel meglágyítod azt, termését megáldod. Megkoronázod az esztendőt jóvoltoddal, és a te nyomdokaidon kövérség fakad” – (Zsoltárok 65,10-12)
Az ősz a betakarításról és az ember Isten iránti hálájának kifejezéséről szól. Teszi ezt évszázadok óta a keresztyén ember, hiszen a mezőgazdaságban végzett munka meghatározza Istenbe vetett bizalmát, átéli a csodát és naponta kézbe veheti a ,,kenyeret,” ami táplálja az testünket. Erre a hálaadásra, a közösség erősítésre és a hagyományteremtés végett gyűltek össze Kültelek lakói a Szatmárnémeti Református Gimnázium Pitypang óvodájának udvarán, hogy a különböző betakarítási tevékenységeket felidézve, ismertessék a közösséggel a tradició fontosságát és jelentőségét.
A lelkipásztor köszöntését követően a gyerekek első tevékenységként szőlőt szüreteltek, majd a ,,présházban” ledarálták és kipréselték a gyümölcsöt, és frissen megízlelhették a finom mustot, közben elrejtőztek a rájuk leselkedő csősztől, aki csalafinta fogás esetén kalodába zárta volna a rakoncátlan szüretelőket. Ezek után a kukorica és a napraforgó szedése következett, majd az előbbiek morzsolása és utóbbiak kutyulása. Ezek a szemek fogják biztosítani a téli táplálékot az óvada udvarán elhelyezett madáretetők látogatói számára.
A zöldség- és gyümölcs összeszedés sem maradhatott el. Nagy zsivaj közepette teltek meg a kosarak répával, petrezselyemmel, hagymával, zellerrel, csípőspaprikával -amit később felfűztek- tökkel, burgonyával, dióval, babbal, káposztával, karfiollal, almával és körtével. A káposzta savanyítása sem maradhatott el, zengett a “döng-döng” jelszó a kicsinyek ajkáról, akik körbeállták a hatalmas káposztáshordót, egymás kezébe adva a hatalmas és nehéz döngölőt. Közben a szülőknek és az ifjaknak szánt feladat elvégzése is beindult. A nőszövetség és presbitérium 1050 megtöltött káposzta főzésére szánta el magát, a bográcsételek versenyébe beszállt öt családokból álló csapat.
Az első csapatot a Szulczer és Pop házaspárok, a másodikat a Kassai-Rotter-Schulc házaspárok, a harmadikat a Jánosi család tagjai képviselték, a negyediket a Merkli és Krassai család tagjai, míg az ötödik csapatot Vanyiga Szabolcs ,,nagyvőfíly” hívta egybe, így nemcsak lármával, hanem illattal is megtelt az utca. Az apukák ezzel egyidőben töklámpást készítettek, az anyukák pedig csigatésztát sodortak, gyöngyöt fűztek vagy fonalat fontak, az ifjak és konfirmandusok pedig zászló és plakátkészítés feladatait teljesítették.
A nap első fénypontja a Kültelki Búzavirág és a Szárazberki Lehajló Rozmaring néptánccsoportok szatmári táncainak bemutatása volt, majd következett közös táncház, amelybe beszállt a közösség apraja-nagyja. Csak úgy szikráztak a csizma és cipőtalpak, zengtek az ismert népdalok a vidám ajkakról. A második fénypontját a délutánnak pedig a pónilovak érkezése hozta, amelyeken bizony lovagolni is lehetett Kása Zsolt néptáncoktató vezetésével.
A résztvevő családok az eseményt egy-egy tombolatárggyal segítették, a befolyt adományokból pedig a bölcsisek ablakaira redőnyt készíttet az egyházközség presbitériuma, továbbá elmaradhatatlan a Bethlen Gábor Alap és a Communitas Alapítvány támogatásainak megemlítése. A szervezők hálás köszönetüket fejezik ki mindenkinek!
