Tavaszv r an k mlelj k az eget,
benn nk bred m r a kikelet,
mad rcsicserg sre v gyunk,
hogy be rjen vil gosabb lmunk,
s bizonyosan l ssunk.
L ssuk, ami l thatatlan,
mely a k pzelet felett,
id nek, t rnek ura,
v gtelennek hat rtalans ga,
m gis meghat roz ja annak,
ami venk nt r gyet fakaszt,
s rezz k, hogy Isten ebben
a v ltozhatatlan v ltozatoss gban
j kedvre der t.