Áldott új esztendőt kérek Istentől mindannyiunknak az alábbi gondolatok szerint!
Ellened ember nem tehet
Új, ajándékba kapott évünk elején jó lenne összegezni a tegnapok tapasztalatán szerzett benyomásainkat, akár azzal kezdve, hogy elvárásainkhoz mért lelkünkben maradt hiányokról ejtünk néhány szót. Éreztem, és minden bizonnyal érezted velem együtt, hogy a szív mélyéről fakadó hitvallás nyomán mintha szelídebb (azaz követelményünk alatti) lett volna a mennyei válasz. Elevenebb istentiszteletre elvárjuk a mennyei élénkebb „embertiszteletet.” Nem szoktuk kibeszélni az ilyen élményeinket, mivel a hallgatással, a könnyebb részfoglalás vétkével, kényelmesebben jutunk át életünk következő fejezetéhez. Őszintén megvizsgálva a magunk hitvallását és Isten mellettünk való vallástételét igen világos helyzetfelismerés ajándékához jutunk.
A szívszerinti hitvallást megelőzi az Istennel való kapcsolat általunk elvégezhető rendezése. Urunk sohasem követelt többet, mint amennyit emberként bármelyikünk megtehet. Az ószövetség megemlékezik Júda harmadik királyáról, aki elpusztított minden bálványt és idegen oltárt. Ászá (2Krón.14) így biztosította a kiválasztottak békéjét, amelyet nem nevezhetünk gondtalan lazításnak, de mindenképpen akadálytalan testi, lelki és szellemi fejlődés időszakának. A mi „elégedetlenkedéseink” Istenre vetnek gonosz tekinteteket, pedig mi nem viselkedünk Ászá példáján sem királyként, sem a szent nemzet tagjaiként. A legkiválóbb hitvalló, a legtüzesebb hitvallás sem ér el eredményt, ha rejtett bűnök, titkos indulatok maradtak a háttérben. „Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megy be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.”(Mt.7,21)
Az őszinte hitvallást áthatja a Teremtővel való megbonthatatlan közösség átélése, és ennek öröme, amit nem lehet elhallgatni, amiről szüntelen beszélni kíván a lélekkel vezérelt ember. A kiválasztottak királya meggyőződéssel mondja, hogy „Te vagy a mi Istenünk…és a Te nevedben jöttünk.” Ezen a ponton észlelhető a háttérbe szoruló ember, aki mindenekelőtt Istent tartja mindenek felettinek. Királyként is tud alázatosnak lenni, magasabb hatalmat elismerni, nagyobb tudást megbecsülni és a legdrágább közösséget méltányolni. Királyként adja hírül, hogy minden jövendő jó abban van, ha Isten velünk és bennünk lakozik!
Az áldást felismerő hitvalló hiszi, hogy a benne élő Isten miatt bántódása nem lehet. Hiszen Isten sérülne, ha engem a hitvallót bárki megsebezne. Ászá Júda királya ezt így fogalmazza meg: „Uram, te vagy a mi Istenünk, mutasd meg, hogy ember nem tehet ellened semmit!”(11v.) Nagyon jó az, ha a hitvallók abban a hitben maradnak, hogy a velük szemben elkövetett bántással Isten is megbántódik, de a támadóknak is tudniuk kell, Isten gyermekeire felemelt kéz magát az Urat is célba veszi.
Isten gyermekeiként éljük hitvalló életünket szívünk őszinte szeretete szerint továbbra is azzal a hittel, hogy a velünk és bennünk élő Isten a Krisztus megváltásában megtisztított életben véd és oltalmaz minket a Szentlélek munkája által.
Nagyváradon, 2o14. január 1-én.
A békesség kötelékében áldott esztendőt kívánok,
Csűry István