Az Úr csodásan működik Dabolcon, hiszen az alig százharminc lelkes gyülekezetben három eseményért adtak hálát: felújították a százötven éves templomot, ravatalozót szenteltettek és nőszövetségi zászlót avattak. Sőt, a munkálatokat tovább folytatják: gyülekezeti házat építenek.
A csoda helyszínén, a maroknyi ugocsai gyülekezetben, vasárnap délután Csűry István a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke hirdette az Isten szavát. Már ez is rendkívüli esemény volt, mert ugyan alig van olyan gyülekezet Királyhágómelléken, amelyet Csűry püspök még nem látogatott meg, Dabolcon, a helyi lelkipásztor tudomása szerint, az elmúlt több mint száz évben nem szolgált főpásztor. Egész eddig.
Püspök úr szokása szerint a bibliaolvasó kalauz napi igét hozta a gyülekezetnek: „Ímé én Angyalt bocsátok el te előtted, hogy megőrizzen téged az útban, és bevigyen téged arra a helyre, amelyet elkészítettem. Vigyázz magadra előtte, és hallgass az ő szavára; meg ne bosszantsd őt, mert nem szenvedi el a ti gonoszságaitokat; mert az én nevem van ő benne. Mert ha hallgatsz az ő szavára; és mindazt megcselekeded, amit mondok: akkor ellensége lészek a te ellenségeidnek, és szorongatom a te szorongatóidat. Mert az én Angyalom te előtted megyen és beviszen téged az Emoreusok, Khitteusok, Perizeusok, Kananeusok, Khivveusok és Jebuzeusok közé, és kiirtom azokat.” (2Móz 23, 20-23) Isten szeret bennünket, ebből van erőnk arra, hogy csodadolgokat is megtegyünk. Ő képes az embert embertelen helyzetben is emberré tenni. Tudnunk kell, angyal vezeti Isten választott népének útját, ez az angyal sokféle formában meg is jelenik a mindennapi életben előttünk. Kézzelfogható tény, hogy a százharminc lelkes gyülekezet megtapasztalta: Istennel a lehetetlen is lehetséges! Ha erre az Istenre hallgatunk, van jövőnk! – biztatott a püspök.
A Szatmári Református Egyházmegye lelkipásztorkórusának szolgálata, melyet Higyed Gyöngyi karnagy vezet, valamint Mészáros Amanda énekcsokra csodálatosan szólt a felújított templomban, a vizuális szépség mellett az auditív gyönyört is elhozva Isten hajlékába.
Szilágyi István Róbert házigazda lelkipásztor köszöntő szavak után a százötven éves Sion múltjába vezette vissza a gyülekezetet. „A munka felette sok és messze terjedő és mi elszéledvén a kőfalon, egymástól messze esünk; Azért oda gyűljetek hozzánk, hol a trombita szavát hallándjátok, a mi Istenünk hadakozik érettünk!” (Neh 4,19-20) – ezt tapasztalják Dabolcon a múltba és a jövőbe tekintve. „Hálával és örömmel a szívünkben állunk ma meg, hogy Isten kegyelméből mi lehetünk azok, akik imádságra kulcsolt kézzel megköszönhetjük a százötven éves templomot, a ravatalozót és köszönthetjük az itthonról elszármazottakat.” Gellért Sándor Dabolcon nevelkedett költő szavaival élve a lelkipásztor elmondta: „valakinek mindig állni kell a tornác küszöbére” Így álltak meg a bástyán az ősök is, kitartóan. Ezt egy különös per felelevenítése is érzékeltette, melynek emlékéül Tóth Attila adományaként egy magyar nemzeti zászló is elhelyeztetett a dabolci templomban. A lelkipásztor nem győzte sorolni a csodák sokaságát, amit csak a hit szemével tudott megérteni az elmúlt években: templom külső-belső felújítása, harang villamosítása a Láncos-templom gyülekezetének jóvoltából, ravatalozó építése, többek között a gyülekezet összefogásával. Ebből a hitből erőt merítve állnak neki a gyülekezeti terem építésének és a parókia felújításának is.
Kovács Sándor a Szatmári Református Egyházmegye esperese elismerően szólt a gyülekezet és a kősziklán makacsul megálló lelkipásztor munkájáról. Ugyanígy tett Csűry Miklós egyházmegyei főgondnok, aki a szeretet univerzális erejének tulajdonította a gyülekezet eredményét.
Ezt követően Bogya Kis Mária egyházkerületi- és Nagy Erika egyházmegyei nőszövetségi elnök vezetésével felavatták a dabolci nőszövetség zászlaját, mely az egyházkerületben a százharmincadik, az egyházmegyében pedig a huszonhatodik. „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít” (Fil 4, 13) – áll a biztató ige a zászlón, melyre több szalag is rákerült, ugyancsak buzdító bibliai igékkel.
Kereskényi Gábor parlamenti képviselő köszöntő beszédében megmaradás templomának nevezte Ugocsa és a megye minden templomát, így a dabolcit is.
A nemzeti imádság eléneklése után az ünneplő sereg átvonult a ravatalozóhoz áldást kérve ott is Istentől, majd szeretetvendégséggel ért véget az eseménysorozat, mely megmutatta: kicsi gyülekezet is képes csodát tenni, lehetetlent lehetségessé tenni Isten segítségével.
