“Mentsd meg azokat, akiket a hal lra visznek, s tartsd vissza azokat, akik a veszt helyre t ntorognak.” (P ld 24, 11)
A teremt skor Isten az ember uralma al helyezte az eg sz vil got. Uralkod sa azonban nem jelenti azt, hogy k nye kedve szerint b rmit megtehet mindennel s mindenkivel. Az Istent l kapott hatalom mindig felel ss ggel is p rosul. Ebben k l nb z nk -t bbek k z tt- a t bbi l l nyt l.
Felel sek vagyunk nemcsak a vil g rt, hanem a m sik ember rt is. Ezt a legt bbsz r gy rtelmezz k, hogy igen, felel sek vagyunk a csal dunk rt, mindazok rt, akik ebbe beletartoznak. Na, de minden ember rt, hogy lenn nk felel sek?! Ez bizony ri si, szinte elhordozhatatlan terhet jelent sz munkra.
H nyszor szoktuk mondani: nincs semmi k z m hozz , s ezzel e kijelent ssel mintegy kib v t keres nk a felel ss g al l. Mai vil gunkban egyre fogy azoknak a sz ma, akik igyekeznek felel ss gteljesen lni az let ket. El g, ha csak arra a jelens gre gondolunk, amely ijeszt m reteket lt napjainkban, hogy tudniillik egyre t bben vannak azok, akik sszek lt znek (” sszeb toroznak”) an lk l, hogy h zass got k tn nek.Mi ez, ha nem a felel ss g kiker l se?
Ez az ige s m g nagyon sok m s bibliai hely arra tan t minket, hogy v llaljunk felel ss get egym s rt. Legy nk mindig a seg ts g re a m siknak, mert minden bajbajutott ember a felebar tunk, akkor is, ha nem csal dtag, rokon vagy bar t, hanem teljesen idegen. s itt nem csak annyir l van sz , hogy adok neki egy szelet kenyeret vagy egy poh r vizet, hanem lelki t maszt is ny jtok neki. Vagyis, ha l tom, hogy nem az Isten szerinti utat j rja, hanem a hal lba vezet sz les ton tart zkodik, akkor t lem telhet en igyekszem mindent megtenni az rt, hogy a helyes tra vezessem. Bizony ez sokszor kock zatos v llalkoz s, vesz lyes pr b lkoz s, sok neh zs ggel j r. M gis ez a feladatunk, ahogy a Heidelbergi K t 107. k rd s ben olvassuk: igyekeznem kell felebar tom jav t el mozd tani. Igyekezz nk teh t mindenkor felel ss gteljesen lni az let nket. men!
Szil gyi Bal zs,
Szatm r-L ncos