Máté 2, 20
A Szentírásban nagy sok helyszín szimbólikus jelentőséget nyer. Ilyen Egyiptom földje és ilyen Izráel, az Ígéret földje. Érdekes az, hogy nagyon sok esetben a hely üzenete változik és más lesz a funkciója, feladata.
Egyiptom sok esetben úgy jelenik meg, mint a hely, ahova menekűlni lehet. Jákób fiai oda menekűltek az éhinség elől a jobb megélhetés reményében, Jeremiás számára is menedék volt a fáraók földje és ugyanígy a fenti Ige szerint Jézus családja is itt szabadult meg a gyermekgyílkos Heródes karmai közül. Ugyanakkor az egyiptomi szolgaságból szabadult meg Isten népe és Egyiptom állandó veszélyt jelent Izráel népe számára, mint ellenség. Isten számára Egyiptom eszköz, mint minden tárgy, helység és helyiség. Nem engedhetjük, hogy az eszköz fölénőjön Isten akaratának és bályvánnyá váljon.
Az úgynevezett “szent föld” ma is vallási harcok színtere. Sokszor templomok tulajdonjogán veszekedtek, harcoltak felekezetek. Vajon, akkor nem változott meg a funkciója, nem lett a menekülés helyéből olyan helyszínné, ahonnan menekűlni kell?
Igen, ma is vannak helyek, ahol hálálra keresik a krisztusiakat. Jó tudnunk, hogy a 21. században is évente 300.000 ember hal meg pusztán azért, mert Jézus követője. Nem nagyobb a szolga az ő Uránál. A jó hír az, hogy ma is van hova menekűlni, Jézushoz, a szabadítóhoz. Ő ma is életre, örök életre keres téged.
Ámen!
Rácz Ervin,
Erdőd