Útkeresők
„… elindulának. És ímé a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük megy vala mindaddig, amíg odaérvén, megálla a hely fölött, ahol a gyermek vala.” Mt 2,9b
Olvasandó: Máté 2,1-12
A mögöttünk álló karácsony ünnepének hangulatát, izét és gazdag üzenetvilágát eleveníti fel újesztendő első napjaiban a fönti ige. A karácsonyi történetnek az evangélium második fejezetében megfogalmazott gondolatai az emberi élet rövid foglalata, melyet egy szóban így fogalmazhatnánk meg: útkeresés. Ebben a részben ugyanis arról olvashatunk, hogy a keleti bölcsek elindulnak, hogy megkeressék a „zsidók királyát”(2). Tudósok szerint útjuk több mint egy hónapot vett igénybe. Rövid időre elveszítik az utat mutató csillagot és Heródes udvarában tudakozódnak a Messiás születésének helyszíne felől. Eleinte jó úton haladnak, azután eltévednek, majd Isten visszaadja nékik a csillag látását, s végül megérkeznek Betlehembe.
Az emberi élet, hasonlóan a keleti bölcsekéhez, útkeresés. Keressük helyünket, feladatunkat, néha önmagunkat. Kutatjuk helyünket a világban. Keressük az életre szóló társat, gyermekeinkkel együtt a biztató jövőt. Néha megtorpanunk, eltévedünk, Heródes udvarába kerülünk. (még az ifjak körében szeretett énekes-előadóművész, Ákos, is énekel arról, hogy „Keresem az utam”). Van olyan ember, aki életének útján már nem akar tovább haladni…nincs ereje hozzá, megfáradt a keresésben, úgy érzi, zsákutcába került az élete. Az evangélium így szól: Isten már megtalált téged, s Igéje, csillaga által mutatja az utat. Azt akarja, hogy ne csak elindulj, de meg is érkezzél. Hová? Krisztushoz. Aztán a feladat az, hogy Vele tovább menj. Imádkozzunk azért énekünk szavaival: „Fogjad a kezünk, míg megérkezünk.” (436) Ámen!
Király Lajos,
Batiz