“Nem az ellens g gyal z engem- hanem te, magamfajta ember, bizalmas bar tom- az Isten h z ba egy tt j rtunk a gy lekezet k r ben” Zsolt 55
Egy keser zsolt rban sz lal meg az r k bar t, a becsapott ember. Neh z ezt elgondolni, m g nehezebb t lni, hogy az, aki bizalmasod volt, az letedre t r. Elviselhetetlen f jdalom j rja t az ember lelk t. Akiben b ztam, akire r b ztam a titkaim, az letem, k pes ellenem fordulni?
s ez, amint elmondja a zsolt ros, nem egy egyszer , h tk znapi bar ts g volt: hitt rsak is voltak. Egy tt j rtak a templomba, a gy lekezetbe, bizony ra egy tt ltek, csal di k rben, az ldozatokat k vet r mlakom n.
s az r m, a boldog eml kek r mm , keser s gg v lnak. Ha m g az is megcsal, akivel egy tt im dkoztunk, mit v rjak m st l? Mit v rjak a nem h v t l, ha a h v is r mt r?
Legyen v lasz s tmutat s az nek szava: “Elhagynak emberek, mit rt, ha veled? T r ld le k nnyedet: J zus szeret!”
Varga Botond,
Szal rd