A nagy halászat utáni nagy ebéd után Péternek valószínűleg sok mindenhez lett volna kedve, de Jézus kínos, ismétlődő kérdéseire válaszolni…úgy érzem, nem sok. Jézus háromszor egymás után kérdezni meg, szereti-e Péter őt, finoman emlékeztetve, hogy néhány hete még egy csütörtök éjjel egymás után háromszor is megtagadta őt, letagadva azt is, hogy ismeri. És minden válaszhoz feladatot is fűz, legeltetni és őrizni kell az Úr nyáját. A kérdés tehát Péter szívéhez, lelkéhez szól, jobban szereti-e Jézust Péter, mint másokat, vagy mások szeretik Jézust? Péter mindháromszor igennel felel, bár egyre szomorúbban, mert fáj neki, hogy az Úr kételkedik szavai őszinteségében és komolyságában…ez a fájdalom azonban sokszor lesz a szolgálatban osztályrésze, mert sokszor nem fognak hinni az ő bizonyságtételében. Jézus mindenek mellett edzi is Pétert!
Mit üzen ez a jelenet nekünk? Bizony, Jézus számon tartja minden árulásunkat, de nem büntet érte, hanem szolgálatba állít. A szeretet fegyverével győz le és bíz meg, hogy vigyázzunk, tápláljunk olyanokat, akiket ő rank bíz! Nézzünk hát ma friss pillantással mindenkire, akivel találkozunk: Ő az, akit Jézus rank bízott, hogy tápláljuk, óvjuk és szeressük, és mindezt tegyük azért, mert szeretjük az Urat!
Somfalvi Edit,
Túrterebes