“… vigy zzatok, hogy az elvetem ltek t velyg sei el ne sodorjanak, s saj t biztos meggy z d seteket el ne vesz ts tek.” (2 P ter 3,17b)
Aki Krisztusban b zik, annak hib tlan magatart st kell tan s tania, hitben kell j rnia s j p ld t mutatnia mindenkinek.
Elm letileg itt a gondolatot be is fejezhetn nk, hiszen ez a kijelent s a gyakorlati let nkre vonatkoz lag mindent tartalmaz, de nmagunk lethelyzeteib l kiindulva tudjuk, hogy sokszor gyeng k vagyunk, s sz ks g nk van a biztat sra. Az apostol a kis- zsiai gy lekezetekkel levele v g n ugyanezt teszi: er s t, figyelmeztet, f ltve v. Szavai olyanok, mint egy szeret desany , aki miel tt reggel tra ind tan gyermek t, m g egyszer mindent elmond: Gyermekem j l viselkedj az iskol ban, jegyezd fel a h zi feladatot, ne zavard az r t- B rmennyire is sz fogad a gyermek, k zben j hetnek olyan k ls hat sok, amelyek a j ton val halad sban kibillentik. Egy bar t, aki sz m ra tisztelet nem r semmit, egy oszt lyt rs, aki elveszi mindenki figyelm t a l nyegr l, k s bb egy rossz bar ti k r, amely sz m ra nem az rt kek keres se, hanem azoknak rombol sa a c l. Ilyenkor az desanya szava, f lt szeretete sajnos m r nem r semmit. B rmennyire is er sek legyenek a kis- zsiai kereszty nek, az apostol tudja, hogy a gnosztikus t vtan t k k z tt k vannak, s mindent megtesznek annak rdek ben, hogy ket a “biztos meggy z d sb l” kibillents k.
Ez rt van sz ks g nk Urunk er s t s re nek nk is nap, mint nap. Eszk ze most is a k zel k tezer esztend vel elhangzott s le rt Ige, mely meger s t abban, hogy Krisztus megismer s nek egyed l biztos s hiteles forr sa a pr f t knak s apostoloknak adott kijelent s. Ez legyen sz munkra mindenkor a “biztos meggy z d s.” men.
Ilonczai Zsombor,
Sz razberek