“[J zus Krisztus], aki Istennek jobbj n van, felmenv n a mennybe, akinek al vettettek az angyalok, hatalmass gok s er k.” (1 Pt 3,22)
Isten vil g ra tereli figyelm nket a fenti ige. Lelkileg elt volodunk f ldi vil gunkt l s Isten l thatatlan vil ghoz ker l nk k zel. J n ha odaford tani a figyelm nket arra a vil gra, amelyet a h v ember otthon nak mondhat, s amir l bizony nagyon sokszor elfeledkezik. Felki lt jelk nt llnak el tt nk P ter apostol szavai: oda tartozol, abban a vil gban is otthon vagy, s t, az a te r k lak sod, afel rohan az leted. Figyelj oda r !
A figyelm nk legink bb erre a vil gra ir nyul. Itt vagyunk otthon, itt rezz k igaz n otthon magunkat, itt vannak szeretteink, egzisztenci nk, az eg sz let nk. J l rezz k itt magunkat, nem is nagyon akarunk innen elk lt zni. Ez rt sem gondolunk arra a fenti vil gra, f leg nem gy, mint r k lak sunkra.
Az, hogy J zus az “Istennek jobbj n van, felmenv n a mennybe” az gy zelm t jelzi. Ugyanakkor t le tudjuk, hogy az rt ment fel, hogy nek nk helyet k sz tsen. Ilyen rtelemben az gy zelme, a mi gy zelm nk is. Gy zhet nk hatalmass gok s er k felett, a b n k s k s rt sek felett, a v gyak s k v ns gok felett, mert, aki Krisztushoz tartozik, s aki vele egy tt gy z, annak nem kell ezeknek az er knek szolg lnia t bb .
G ti Tibor,
Szatm r-N meti