“Most r l k a ti rettetek val szenved seimnek, s a magam r sz r l bet lt m a mi h ja van a Krisztus szenved seinek az n testemben az test rt, a mi az egyh z.” (Kol 1,24)
Nemr g besz ltem egy katolikus szolgat rssal, aki elmondta, kedvenc t m m a humor kapcs n, hogy a szenteket, a m rt rokat, egy ikon, vagy egy festm ny sem br zolja mosolyogva. n bevallom szint n, elcsod lkoztam rajta, s ugyan nem n ztem ut na, de nem tartom h m rt r br zol snak a komor szenved t.
P l azt mondja, hogy r l a szenved snek, s ppen ennek k sz nhet az is, hogy megt rtek a mell rendelt r k, pretori nusok, s ez volt a kereszty ns g terjed s nek egyik titka: oroszl nok el vetve, mosolyogva, nyugodtan mentek a hal lba. Az amfite trumok n z ter n ezt az emberek l tt k, s k is ennyire f lelemmentesen akartak meghalni.
Van e h ja a Krisztus szenved seinek? Abban semmi hiba nincs! De tudnunk kell, hogy aki k vetni akarja az Asr J zust, ma is fel kell, vegye a keresztj t. Nem egy j rekl m, de nem nagyobb a szolga az Ur n l, ma sem. s ez nem nyavalyg s akar lenni, hanem tiszt nl t sa s magyar zata annak, hogy mi rt a kereszty neket t madj k ma is, Eur p ban civiliz ltabban, Afrik ba s K zel-Keleten vadabbul.
Mindez az test rt, az egyh z rt. Ez rt a sokat szidott szervezet rt. Az rt az egyh z rt, ami rt egyesek egy lyukas garast se adn nak, s szidj k a papot, mert sok az egyh zad . Ez rt a test rt ma is sokan r mmel mennek a hal lba. Mi milyen ldozatot hozunk rte?
men.
R cz Ervin,
Erd d