“Meghall J zus, hogy kivet k azt; s tal lkozv n vele, monda n ki: Hiszel- te az Isten Fi ban?” (Jn 9,35)
A vakon sz letett embert kivetett k, mert a v g n “t lokosnak” bizonyult a nagyon nagytisztelet tan cs el tt. Ez az ember el van t vedve, t velyegve. – gondolt k. Nekik egy “mindenest l b n s” ne pattogjon! Ezut n J zus is k rd st int z hozz , de ez a k rd s a teljes gy gyul s hoz vezet: Hiszel-e az Isten Fi ban? A v lasz is megvolt: im dta t.
T rt net szerint egyszer egy r stud khoz hasonl , parancsol shoz szokott, nfej f rfi egy fontos tal lkoz ra igyekezett. Asgy d nt tt, hogy ler vid ti az utat, de r kellett j nnie, hogy teljesen elt vedt. Megk rdezte az utat a legels szem lyt l, akit megl tott – egy kisgyerekt l. “Fi , merre van Dover?” – k rdezte nyers hangon. “Nem tudom” – felelt a gyerek kicsit fesz lyezetten.
“Akkor h t – pattogott a f rfi – milyen messze van Brighton?”
“Azt sem tudom” – v laszolt a fi .
“Van itt valaki a k zelben, aki meg tudn mondani, merre menjek?” – emelte fel hangj t a f rfi.
“Nem tudom” – vont v llat a fi .
A f rfi egyre m rgesebben k rdez sk d tt, ahogy a fi mindenre ugyanazt a v laszt adta. V g l elvesz tette a t relm t, s r rivallt: “H t, nem sok mindent tudsz, igaz?” Erre, most el sz r, a fi elmosolyodott. Felpillantott a kanyarg s sv ny v g n ll h zra, ahonnan h vogat an integettek az esti f nyek, s ahol kistestv rei j tszottak az udvaron. A fi gy sz lt: “Igaz… De n nem t vedtem el!”
Higgy nk az Isten Fi ban, mert egy napon, amikor megl tjuk Krisztust, minden vil gos lesz. Addig pedig megnyugodhatunk – tudva, hogy Isten tartja kez ben az ir ny t st. Van T le kapott hossz t v s r vidt v letc lunk, s igazgatja az let nket, a kicsinyek let t is.
A vakon sz letett ember sem t vedett el, az r stud k azonban a gy l let, az agresszivit s talaj n maradva konokul ellentmondtak J zusnak s a meggy gyultnak is. Hadd k rdezzem n is t led kedves olvas : Hiszel az Isten Fi ban? De t nyleg? Ha igen, akkor nem t vedt l el. men!
R cz Ervin,
Erd d