“Az pedig gy felelt: Azt nem tudom, hogy b n s-e, n csak egyet tudok, hogy noha vak voltam, most l tok” (J nos 9,25)
Olvasand : J nos 9,24-34
A farizeusok ltal szervezett kihallgat s rendj n a vak sz m ra legfontosabb a gy gyul s t nye. M g a k rdez k af l tt vitatkoznak, hogy b n s volt-e a csodatev , – aki tett vel megszents gtelen tette a nyugalom napj t -, addig a vak sz m ra a legfontosabb a l t s. Milyen ellent t fesz l a t rt netben: a farizeusokat elvak tja a t rv ny, a vaknak l t st ad J zus, az r stud k sz m ra a bet fontos, m g J zusnak maga az ember.
Minden ember lete m g tt eszm k, tanok, hitvall sok, szok sok, t rv nyek s el r sok sorakoznak. Ezeket sokszor az embert l is magasabb rangra emelj k, s legt bbsz r arra haszn ljuk, hogy t letet mondjunk embert rsaink felett, s gy b neinek kont rjeit hathat sabban tudjuk megrajzolni. J zus sz m ra a szeretet t rv nye s parancsa a legfontosabb, mely az embert b neib l f lemeli s gy gy t.
Tal n legegyszer bben a mai Ige k rd se a k vetkez k ppen fogalmaz dhat meg sz modra: megsebes t vagy gy gy t vagy? Vigy zz, nehogy megvak tson a sok “el r s”!
men!
Kir ly Lajos,
Batiz