Olvasandó: Zsoltárok 21.
„Uram, a te erősségedben örül a király, és a te segítségedben felette örvendez.”
(Zsolt 21, 2)
Egy igazi, alázatos király imádsága ez a zsoltár. Ritka jelenség az ilyen vezető, aki életében rájön arra, hogy nem ő irányítja az országot, „nem a légy tartja a plafont”, hanem Övé az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké.
Mi uralkodni szeretünk a legjobban, megmondani a magunkét, lehetőleg kézben tartani a dolgokat, mindig mi értünk mindenhez a legjobban, és a legjobban akkor van elvégezve egy dolog, ha mi csináljuk. Ha magunk erejével vagyunk eltelve, nem lehet őszinte imáságunk: a te erősségedben és a te segítségedben örülök Uram. Királyom, te adj erőt a mai napra, mert tudom, hogy nem veszitek azzal, hogyha a te segítségedben bízom, sőt akkor leszek egész ember, akkor érek el igazán valamit, ha te kiegészítesz, ha te segítsz.
Számomra a virágvasárnapi történetben megható, és sokatmondó az a jelenet, amikor a két tanítvány előre megy a szamárért azzal a magyarázattal: „Az Úrnak szüksége van rá!” Tudd meg, Jézusnak erre a szamárra is szüksége van, rád is szüksége van.
A király-zsoltáros is tudja: ő nem más mint eszköz Isten kezében, ez alázatossá teszi, de ezzel értelmet nyer mindenkor az élete, hiszen az Úrnak szüksége van rá!
Rácz Ervin,
Erdőd