Velünk az Isten! – 2014. július 8.

„Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát” 2Kor 5,18

A mai Ige rávilágít arra, hogy nem a haragvó Istent kellett megbékíteni, hanem ő békéltetett meg, azaz ő maga készítette el az őt megtagadó világ számára a békességhez vezető utat. Megbékéltető cselekedetéhez, amely a tőle elválasztó bűnt kiiktatta, hozzátartozik a békéltetés igéje is, amely Isten békességére hív. Ahogyan Isten Krisztusban a megbékéltetés munkáját teljességre vitte, úgy hív a teljességre vitt megbékélés elfogadására az evangéliumi üzenet által. Isten tehát az, aki a békéltetés szolgálatát elsősorban elvégezte.

Az Ige második részében azonban felénk fordul Krisztusunk, és reánk is bízza a békéltetés szolgálatát. Jézus a hegyi beszédében mondja a következőt: „Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.” (Mt 5,9) Nyersebb fordításban így hangzik: boldogok a „békecsinálók”. Nem egyszerű feladattal biz meg tehát bennünket Isten, akik mindennapi találkozásunk alkalmával a „Békesség Istentől” köszönésformával üdvözöljük egymást. Ezt a szolgálatot csak Isten Szentlelkével és Krisztus nevében lehetséges elvégezni.

A szomszédos országban dúló fegyveres harcok, a rokonságban, esetleg a családban felmerülő kisebb „háborúk” békekövetei kell legyünk. Feladatunk az, hogy az embereket Istenhez és egymáshoz vezessük. Hídépítőkké akar tenni téged Krisztus, aki az emberek és Isten, ember és ember közötti szakadék fölött hídként állsz, aki lelki falakat bontasz le szolgálatoddal és imádságoddal. Ebben Krisztus adott számunkra példát, aki ember és Isten között a legnagyobb pontifex (hídverő, hídépítő).

Béketeremtő vagy indulatosan háborúskodó, hídépítő vagy szakadékot ásó akarsz lenni?

Legyen feleletünk énekeskönyvünk 330. éneke: „Adj békességet, Úr Isten, / A mi időnkben a földön”.

Ámen!

Király Lajos,

Batiz

Vélemény, hozzászólás?