„Áldjon meg tégedet az Úr, és őrizzen meg tégedet.
Világosítsa meg az Úr az ő orczáját te rajtad, és könyörüljön te rajtad.
Fordítsa az Úr az ő orczáját te reád, és adjon békességet néked.”
4 Mózes 6, 24-26
Az istentiszteleteken gyakran elhangzik ez az áldás, melyet Isten adott Áronnak. Három áldó mondat van benne összekapcsolva, mindháromba bele van foglalva az Úr neve, melyet az áldást mondó pap mintegy „ráhelyez” a gyülekezetre (27 v.), hogy azzal az áldás élő valóságát kifejezze.
„Áldjon meg tégedet az Úr, és őrizzen meg tégedet”. Az első mondatban a megőrzésen van a hangsúly, amely igen sokat jelenthetett Izráel népének, hiszen ez az áldás a pusztai vándorlás idején hangzott el. Idegen földön, idegen népek között sok veszély leselkedett Izráel népére. Isten megőrző jelenlétére nekünk is gyakran szükségünk van, hiszen nem tudjuk sem magunkat, sem szeretteinket megóvni a balesetektől vagy váratlan szerencsétlenségektől.
„Világosítsa meg az Úr az ő orczáját te rajtad, és könyörüljön te rajtad”. Az Úr arcának említése Isten jelenlétét fejezi ki, a világosság vagy ragyogás pedig azt, hogy Isten kegyelemmel tekint a népre. Az emberre, vagy a gyülekezetre ráragyogó isteni tekintet a királyi kegynek, kedvezésnek a jelképe.
„Fordítsa az Úr az ő orczáját te reád, és adjon békességet néked”. Az utolsó mondatban az Úr legfőbb áldását a békességben összegzi. A sálóm szó a teljes testi-lelki épségnek, egészségnek, háborítatlan jólétnek az összefoglaló kifejezése. Ez a békesség ma Jézus Krisztus által jöhet létre: „megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által” (Róm 5,1). Ámen!
Erdei Árva István
Szamoskóród