Alapige: 4Móz 6,1-21
Kedves Olvasók,
Mózes negyedik könyvének hatodik fejezete egy különleges embercsoportról ír, akiket nazíroknak vagy nazirénusoknak nevez a Szentírás. Ők lehetnek nők vagy férfiak, de
mindenikükre az a jellemző, hogy életüket egészen az Úr szolgálatának szentelik. Az elszánást a szolgálatra fogadalomtétel erősíti meg, mely arról szól, hogy bort vagy más részegítő italt nem iszik, még szőlőt vagy mazsolát sem ehet, sohasem vágathatja le a haját és nem érinthet halottat, még ha az a közvetlen hozzátartozója hal is meg. Ha mégis olyan hirtelen hal meg valaki a környezetében, hogy mégis megérinti a halottat, akkor hosszú tisztulási szertartásokon kell keresztül mennie és sokféle áldozatot kell bemutatnia. Az Istennek szolgálni tehát nem könnyű és rengeteg lemondással jár. Ez nagyon tanulságos, mert a mai hívő keresztyén ember szereti Istent, még az egyházát is, ha megkérdik, de áldozatot már nagyon kevesen vállalnak érte. Ha valamiről le kell mondani Istenért vagy az egyházért, hamar megszólalnak a zúgolódó hangok. Tanuljunk a régiektől, hogy Isten szolgálata lemondással jár, mégis ez a legszebb szolgálat, amit az ember vállalhat. A mi életünket nem köti ennyi szigorú szabály, de tudnunk kell, hogy Krisztus parancsa a szeretetről bizony bennünket is kötelez az elszánt és hozzá hűséges életre. Kérjük el ma is ehhez az erőt! Ámen.
Somfalvi Edit
Túrterebes