III. Mózes 22. 1-16: „Az ilyen ember, a ki effélét illet, tisztátalan legyen estvéig, és a szent dolgokból ne egyék, hanem ha megmosta a testét vízzel;” (6)
A 22. fejezet arról beszél, hogy az áldozati étel szent, ezért annak elfogyasztása nagy óvatosságot igényel. Még Áron és fiai, a papok is meg kell tartóztassák magukat Izráel szent adományaitól, írja az első vers, a többi pedig nyomatékosítja, hogy a különböző tisztátalanságokban szenvedő emberek nem ehetnek a szent dolgokból.
I.
Kik is a tisztátalanok? Azok az emberek, akiknek életét valamilyen bűn beszennyezi. De hát mindannyian bűnösök vagyunk, nem? Valóban nincs közöttünk csak egyetlen igaz ember sem. Krisztus arra tanít, hogy bűneinket megutáljuk, azoktól szabadulni akarjunk. A hívő ember tehát bűnös, de ugyanakkor bűnbánó ember is. Tisztátalanok azok, akik valamilyen bűnüket nem tudnak Krisztus elé vinni, bűnbánat által megtisztulni. Nagyon sokszor mi magunk is ilyen tisztátalan állapotba kerülhetünk, amikor az őszinte megbánás helyett szívünkben melengetjük bűneinket, és affélét illetünk, amivel nem kéne érintkezni.
II.
A tisztátalan ember a szent dolgokból ne egyék! Ma már nem az áldozatbemutatások korában élünk, mégis vannak szent dolgaink, amit nem ehetünk bármilyen lelkülettel. Az úrvacsorai kenyér és bor. Ugyan a mi református hitünk szerint nem áldozati étel és ital, mégis a legnagyobb áldozatra, Krisztus áldozatára emlékezve cselekedjük. Nem véletlenül hangsúlyozza a szereztetési Ige, hogy próbálja meg az ember magát, és méltatlanul ne egyék abból.
III.
Hanem ha megmosta a testét vízzel. Minden úrvacsora vétel előtt legyen gondod a bűnbánat fürdőjében megmártózni, hit által megtisztulni. Engedd, hogy Krisztus megmosson, megtisztítson, ahogy a zsoltáros is kéri: „Egészen moss ki engemet az én álnokságomból, és az én vétkeimből tisztíts ki engemet… Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál… Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem.” Ámen
Máthé Róbert
Patóháza