A papok szentek legyenek!
3Móz 21:6
“Szentek legyenek Istenüknek, és az ő Istenüknek nevét meg ne szentségtelenítsék, mert az Úrnak tűzáldozatait, Istenüknek kenyerét ők áldozzák; azért szentek legyenek.”
Olvasandó: 3Móz 21
1. Ószövetségi papság. Izraelben a pap héber neve: kóhén, melynek feltételezett jelentése: az, aki szolgaként Isten előtt áll (5Móz 10,8). Feladatuk a szentély őrzése, az Úr megkérdezése (5 Móz 33,8), a tanítás (5Móz 33,10). A legfontosabb feladata az áldozat bemutatása volt, annak ellenére, hogy 5 Móz 33,10 az utolsó helyen említi meg azt. Erről szól az idézett Ige is, amikor a tűzáldozatokról, a kenyér áldozásáról hallhatunk.
2. A papok szentek legyenek! Isten elhívott szolgáival szemben hatványozott az elvárás: szentek legyenek! A szentség nem tökéletesség, hanem Isten közelségének valósága. A „papokon” legyen láthatóvá Isten közelsége. Amikor valaki napba néz, fénylik az arca. A fénynek nem ő a forrása, de arcának sugárzása mégis arra indít másokat, hogy ők is a nap felé forduljanak. Szent mindaz, ami az isteni szférához tartozik, és ezért érinthetetlen és elkülönített a profán használattól.
3. Egyetemes papság, „egyetemes szentség”? Igénk a gyülekezet felé is határozott elvárást fogalmaz meg: tekintsék szentnek a papot, minden nyomorúsága ellenére, mert szentsége nem önmagában, hanem Isten közelségében van. Ugyanakkor Péter levelére gondolva (1Pét 2:9), királyi papságnak, szent nemzetnek neveztetünk. Összefoglalva az elmondottakat, kérdezhetjük: látszik rajtad Isten közelsége; az, hogy Isten és Krisztus számára elkülönített edény vagy? Sőt az Ige szerint még a beszédedre is vigyáznod kell, „az ő Istenüknek nevét meg ne szentségtelenítsék”. Ezért, kedves mindenki: „Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,
És áhítattal ejtsétek a szót” (Reményik). Legyen beszéded, cselekedetet és egész életed szent és Krisztusra mutató! Ámen
Király Lajos