„És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt valának” Ap Csel 2,2
Jézus feltámadása után a tanítványok együtt maradtak, ennek egyik fő oka az volt, hogy a húsvéti események után személyesen találkoztak a Megváltóval, aki feladatot bízott rájuk és megígérte, hogy velük marad a világ végezetéig (Mt 28,20). Tudjuk, hogy a tanítványok nem voltak mindig ugyanazon a véleményen, sok dologban különböztek: Péter indulatosabb, János még gyermek, a Zebedeus fiak egy adott ponton hatalmat szeretnének, Tamás pedig a feltámadás hallatán kételkedik. A mai ige mégis azt mondja, hogy nem hullott szét a tanítványi közösség, mert a pünkösd napján „egy akarattal együtt valának”.
Jó lenne, ha mi is így tudnánk egy akarattal részt venni az istentiszteleteken vagy egyéb keresztyén összejöveteleken. Sokszor kérdés, hogy milyen akarattal indulunk el a templomba. Talán egy régi szokásnak akarunk eleget tenni? Talán az érdekel, hogy milyen ruhában jelennek a meg a fiatalok? Esetleg kötelességből megyek el, mert ez így van rendjén egy köztiszteletnek örvendő ember életében? Van, aki azt mondja, hogy azért nem megy el istentiszteletre, mert ott jelen van olyan ember is, akivel nem egyezik a véleménye. A tanítványok gondolatai és bizonyára a véleményei is különböztek, mégis együtt voltak. A mai ige egyik nagy figyelmeztetését abban látom, hogy ez a Szentlélek kitöltetésének előzménye. Ne csodálkozzunk hát, hogy nem látjuk a Szentlélek munkáját az életünkben vagy a gyülekezetünkben, amíg a személyes sérelmeink alapján döntünk a hitéletünk gyakorlásáról. Ma azért imádkozzunk, hogy ez megváltozzon. Ámen!
Erdei-Árva István,
Szamoskóród