„Mert a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését.” – (Róma 8,19)
Vettél már mély levegőt egy erdő közepén, érezve azt a különös, feszült csendet? Pál apostol szerint ez a csend nem üres, ez a világ sóvárgása. A természet, a csillagok és minden élő lüktetése egyfajta „szent lábadozásban” van. A teremtett világ ugyanis érzi a hiányt, érzi a sebeket, és tűkön ülve várja a gyógyulást.
De mire vár a világ? Meglepő módon nem egy kozmikus csodára, hanem ránk. Arra, hogy végre azzá váljunk, akinek Isten megálmodott minket: az Ő gyermekeivé. Amikor egy ember szíve megnyílik a kegyelem előtt, ott a teremtés egy darabkája is fellélegzik. Mert ahol szeretet, irgalom és békesség terem, ott a pusztulás rendje megtörik.
A teológia itt találkozik a mindennapokkal. A megváltás nemcsak a lelkünkről szól, hanem a környezetünkről is. Isten fiaiként és leányaiként mi vagyunk a remény hordozói ebben a nyögő világban. Minden kedves szó mások felé, minden óvó mozdulat a természet felé, minden gyógyító ima válasz a mindenség sóvárgására.
Ma ne csak lakója, hanem őrzője és vigasztalója légy a világnak. Isten dicsősége benned akar felragyogni. Ámen.
Gáti Tibor Levente,
Kisbábony