„A zsinagógákból kizárnak titeket, sőt eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, úgy véli, hogy Istennek tesz szolgálatot vele. Mindezt azért teszik, mert nem ismerték meg sem az Atyát, sem engem.” – (János 16,2-3)
Jézusnak ismét igaza volt, hiszen a történelem már igazolta az egykori próféciáját, ám a folyamat még korántsem ért a végéhez. Túl sokszor cselekszünk Isten akaratával ellentétesen, miközben azt gondoljuk, hogy épp neki teszünk szolgálatot. Van, amikor a saját elképzeléseink szerint védjük a hitélet tisztaságát és szentségét, de nem vesszük észre, hogy közben pont ezzel zárunk el másokat Jézus Krisztus megismerésétől. Nem akarjuk beengedni a bűnt az egyházba, de ezzel sajnálatos módon a bűnös embert is kirekesztjük, pedig az Úr annak idején leült velük egy asztalhoz és megtérésre hívta őket.
Vannak, akik hitbeli meggyőződésből ölnek. Gyilkosok azért nem vagyunk, de ne felejtsük, hogy ölni nemcsak a testet lehet. Isten is figyelmeztet erre az igében: „ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket nem tudják megölni, hanem inkább attól féljetek, aki mind a lelket, mind a testet elveszítheti a gyehennában” (Mt 10, 28). A gonosz nem válogat az eszközökben, mindent felhasznál a célja elérésében: szétzúzza a családokat, bemocskol minden szépet, kővé dermeszti a szerető szíveket, fennhéjázást visz az alázatosság helyére, kifényesíti a rothadást, hogy kívánatossá tegye azt, érthetetlenné és elérhetetlenné teszi az evangéliumot, s megvannak még a személyes tapasztalataink is. A lényeg, hogy minden esetben egy kissé meghal a lélek az emberben, ez pedig leverté, megkeseredetté, búskomorrá, reménytelenné teszi az életet.
Minden téves szolgálat mögött ott áll a krisztusi magyarázat: „mindezt azért teszik, mert nem ismerték meg sem az Atyát, sem engem”. Jézus nem ítélkezik a hamis hitéletű emberek felett, inkább rámutat a lényegi hiányosságra. Istent ismerni azt jelenti, hogy a vele való közösségben folyamatosan tanulunk az akarata szerint élni. Ámen.
Erdei-Árva István Béla,
Szamoskóród