„A szíveket ismerő Isten pedig bizonyságot tett mellettük, mert nekik éppen úgy megadta a Szentlelket, mint ahogy nekünk is, és semmi különbséget nem tett közöttünk és közöttük, mert hit által tisztította meg a szívüket.” (ApCsel 15,8-9)
Isten felszabadít, megoldja a bűn köteleit, Szentlelkével újjászül. Mi viszont gyakran csak a terhet látjuk a hitéletben, sőt mi magunk tesszük azt elhordozhatatlanná. Aztán csodálkozunk, hogy nem vonzó keresztyénség. Fejtsük le a vallásosságunkról a haszontalan rétegeket, és végül nem marad más, csak a kegyelmes Isten.
A szigorú szabályokat betartó zsidó keresztyének azt akarták, hogy a megtért pogányok is tartsák meg a törvényeiket. Ha már nekik rossz volt, legyen rossz másoknak is. Az eszükbe sem jutott, hogy másként is meg lehet élni a hitet. Ez a fajta elvakultság rengeteget árt az egyházban. Ellenségeskedés támad közöttünk azokkal, akik nem a mi szokásaink szerint gyakorolják a hitüket. Pedig a „szíveket ismerő Isten” nem tesz közöttünk különbséget, hanem ugyanúgy adja a Szentlelket mindünknek.
A külső forma és a vallásos gyakorlatok fontosak, hogy a hitéletünk ne legyen rendezetlen. De ne kényszerítsük rá senkire ezeket. Isten nem külső kényszer által szól hozzánk, hanem belső megújulásban, újjászületésben. Isten nem tesz különbséget közöttük a külsőségek miatt. Mi se tegyük! Kérjük az Urat, hogy hit által tisztítsa meg a szívünket! Ámen!
Erdei-Árva István Béla,
Szamoskóród