„És Péter magához térve monda: Most tudom igazán, hogy az Úr elbocsátotta az ő angyalát, és megszabadított engem a Heródes kezéből és a zsidók népének egész várakozásától.” – (ApCsel 12,11)
Péter a Heródes börtönében van szigorú őrizet alatt, mintha köztörvényes bűnöző volna. Pedig nem. Valójában nem követett el semmi törvénybeütköző cselekedetet, hanem csak azt tette, amit Krisztus követőjeként tennie kellett. Na, és ezért börtön jár? A jónak ez a jutalma? Igen, ez. Nem is lehet más, hisz akiben sötétség uralkodik, mint például a Heródesekben, azok nem viselik el a világosságot. Hát napjainkban nem ezt látjuk? Figyelem a híreket, muzulmán többségű vagy kommunista országokban, diktatúrákban, milyen elképesztő gyűlölet veszi körül a keresztyéneket, a szeretet vallásának a követőit. Sokan nem értik ezt: hát mi bajuk lehet azokkal, akik még az ellenségüket is tudják szeretni? Azokkal, akik senkinek nem ártanak, sőt mindenben a javukra igyekeznek eljárni? A magyarázat csak ez lehet: akik az ördög uralma alatt vannak, azok irtóznak a feltétel nélküli szeretettől. Ne lepődj meg hát, ha a jóért egyesek rosszal fizetnek.
De aki a szeretet útját járja, az csodálatosan megtapasztalja az Istennek kegyelmét, segítségét. Péter olyan történések, megtapasztalások részesévé válik, ami annyira ámulatba ejti, hogy elveszíti valóságérzetét, azt gondolja, látomást lát. De nem. „Csak” Istennek hatalmas erejét tapasztalja meg, ami nyilván természet feletti erő, amivel csak ő rendelkezik. Magától hullnak le a bilincsek kezeiről, lábairól, magától nyílik ki az a cella- és börtönajtó, és az apostol egyszer csak szabadnak találja magát. „Ez a magától: ez a Kegyelem” (Reményik Sándor).
Minden Isten kegyelméből van, de Isten kegyelméből minden van. Reformáció ünnepe és halottak napja körül jó, ha erre is gondolunk, ha erre is emlékeztetjük magunkat. Isten szabadítása legyen naponkénti tapasztalatunk. Ámen.
Szilágyi Balázs,
Szatmár-Láncos