„És ahogy Péter bement, Kornéliusz elébe ment, és lábához borulva imádta őt. Péter azonban felemelte, és azt mondta: Kelj fel, én magam is ember vagyok.” – (ApCsel 10,25-26)
Nem egy hétköznapi jelenetet tár elénk a fenti ige. Ámulatba ejt a százados és Péter találkozásának gazdag üzenete. Az Istentől lefegyverezett két vezető személy, úgy közeledik egymáshoz, hogy közben felrúgnak írott és íratlan szabályokat. Még csak azt kellett volna megtudniuk Rómában, hogy egy századosuk leborult egy zsidó ember előtt. Ezért a mozdulatért Kornéliusz az életével fizethetett volna. Másfelől Péter bement egy pogány ember házába, amivel a zsidó vallásosság szerint tisztátalanná tette magát. Ráadásul nem kezdi el kiélvezni a helyzetet, hogy a megszálló római hatalom egy tisztje a földig alázta magát előtte. Mit nem adtak volna a zsidó főpapok ezért a látványért? Ám Péter nem élt vissza a helyzettel, nem ébresztett benne hamis győzelmi érzelmeket, ehelyett „felemelte, és azt mondta: Kelj fel, én magam is ember vagyok”.
„Én magam is ember vagyok”, ez is egy hitvallás, ami egyszerű és nem kenetteljes. Nem azzal kezdte az apostol, hogy Jézus Krisztus miatt ő nagylelkűen kegyelmet ad a megtérő századosnak. Mielőtt még Jézus megváltói munkájáról beszélt volna, előbb még magához emelte az alázatos megtérőt. Krisztus megváltottjaiként tudnunk kell, embernek lenni azt jelenti, hogy nem vagyunk többek másoknál, mert ugyanúgy az Atya kegyelméből élünk. Az nem lehet, hogy elfogadjuk Jézus értünk végezett szolgálatát, de közben uralkodni vágyunk mások felett. De jó lenne úgy tekinteni mások hibáira, hogy közben egy pillanatra sem felejtjük el, mi is emberek vagyunk! Nem vagyunk tökéletesek, nem hibátlan az életünk és pontosan ezért nincs jogunk felelőtlenül ítélkezni.
Emberek vagyunk, nem többek és nem kevesebbek. Emberek, akikért az Isten Fia földre szállt, tehát nem vagyunk jelentéktelenek. Ám akkor se felejtsük el, hogy emberek vagyunk, amikor a nagyravágyó törekvéseink mások elnyomására késztetnek. „Megmondta neked, ó, ember, hogy mi a jó, és mit kíván tőled az Úr: csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeresd az irgalmasságot, és alázatosan járj Isteneddel” (Mikeás 6,8). Ámen.
Erdei-Árva István Béla,
Szamoskóród