,,Ezek nemesebb lelkűek voltak, mint a thesszalonikaiak, teljes készséggel fogadták az igét, és napról napra kutatták az Írásokat, hogy igaz-e, amit Pál mond.” – (ApCsel 17,11)
Béreában csendesebbek az utcák, mint Thesszalonikában. Itt nem kiabálás, hanem figyelem fogadja Pált és Szilászt. Az emberek nemcsak hallgatják az Igét, hanem kutatják. Nem vakon hisznek, hanem nyitottan, őszinte szívvel vizsgálják, vajon igaz-e, amit hallanak.
Istennek ez a fajta nyitottság tetszik. A béreaiak példája azt üzeni: a hit nem a gondolkodás kikapcsolása, hanem épp a szív és az értelem együttes ébredése. Az igazi hit nem fél a kérdésektől, mert tudja, hogy a válasz végül mindig Krisztushoz vezet.
A világ ma is tele van hangos véleményekkel, gyors igazságokkal, felszínes tanításokkal. A béreai lelkület ritka kincs: az a csendes, figyelmes, vizsgálódó hit, amely nem sodródik, hanem gyökerezik.
Amikor Isten Igéjét olvassuk, ne csak meghallgassuk, hanem engedjük, hogy megvizsgáljon minket is. Mert az Írás nemcsak válaszokat ad – hanem átalakítja az embert, aki őszintén keresi az igazságot. Ámen!
Gáti Gábor,
Halmi