,,Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen…” – (ApCsel 2,1)
A tanítványok együtt vannak, de még nem bátrak. A szívükben ott a félelem és a bizonytalanság, mint amikor a tűz még csak parázslik, de nem lobban lángra. És akkor – hirtelen – eljön a Lélek. Szélként, amely áttör minden zárt ajtót, tűzként, amely fellobbantja a hitet.
Isten Lelke nem csupán érzés, hanem életet teremtő erő. A Lélek nemcsak melegséget ad, hanem mozgásba hoz. A félelmet bátorsággá, a csendet bizonyságtétellé, az elkülönülést közösséggé változtatja. A tanítványok, akik eddig csak hallgattak, most megszólalnak – mindenki a maga nyelvén hallja az Isten nagy tetteit.
Ez a Lélek csodája: nem egyformává tesz, hanem egységgé formál a sokféleségben. A különböző nyelvek, szívek és életek összhangba kerülnek, mert ugyanaz a Lélek munkálkodik bennük.
Pünkösd ma is lehetséges, ha együtt vagyunk, ha várunk, ha megnyílunk. Ahol engedjük, hogy Isten Lelke átfújjon rajtunk, ott újraéled a hit, a közösség és a szolgálat. Ámen!
Gáti Gábor,
Halmi