„Mert nem szabad imádnod más istent! Mert az ÚR, akinek a neve „féltőn szerető”, valóban féltőn szerető Isten.” – (2 Mózes 34,14)
Ezt nem szabad, azt nem szabad, amazt nem szabad! Sokan csak ezt látják a keresztyénségből, és nem látják azt, hogy az Úr féltőn szerető Isten.
Nem szabad bálványt imádnod! Ezt én úgy fogalmaznám meg, nem elhagyva az eredeti megfogalmazást sem: nem vagy szabad, ha bálványt imádsz. „A bűn szolgája gyáva rab, a Krisztusé szabad.” – fogalmazza meg ezt egyik énekünk. (MRÉ 413). A bálványimádás legegyszerűbben így fejezhető ki: valakit vagy valamit jobban tisztelni Istennél. Más szavakkal: valakinek vagy valaminek a túlzott imádata. Egyedül Istent imádd! Másokat szeress. – ezt először is miattad mondja az Úr.
Nemcsak a kézzel csinált aranyborjúk lehetnek bálványok. Minden bálvány, melyet méltóbbnak tartunk imádni az Istennél, vagy másként megfogalmazva, mindaz, amely az Isten és az ember közé befurakodik. Úgy járhatok, hogy Istent eltakarhatja előlem egy teremtménye, akiből bálványt faraghatok. Bálványok a rossz szokásaink, függőségeink. Ma a legnépszerűbb bálvány a közösségi média: a telefon. Bálványként imádhatom a szeretteimet. De lehet például egy gyülekezet is, egy templom is, akár egy lelkipásztor is, ekként a szolgálata is, a makacs ragaszkodás értéket nem hordozó hagyományokhoz, megkövült dogmákhoz, elgondolásokhoz. Isten elé csak akkor és olyan módon tehetem szeretteimet, ha imádkozom értük. De miattuk és miattunk nem imádhatjuk őket. A legnagyobb bálvány pedig én vagyok: én saját magamnak, te saját magadnak. A nárcisztikus személyiségzavar ma soha nem látott méreteket ölt.
Isten nem féltékeny. Nem beteges. Meglenne Ő nélkülünk is. De Ő ezt nem akarja. Ő veled, általad akar szolgálni más ember felé ezen a héten is. Ha rá figyelsz mindenekelőtt, segít majd neked abban, hogy legyen erőd a helyes feladatokat elvégezni, hogy jót, jókor és jól tegyél, mondj. Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka