,,Évenként háromszor szentelj nekem ünnepet: a kovásztalan kenyér ünnepét tartsd meg! Hét nap egyél kovásztalan kenyeret, amint megparancsoltam neked, az Ábíb hónap ideje alatt, mert akkor jöttél ki Egyiptomból. Üres kézzel senki se jelenjék meg a színem előtt! És tartsd meg az aratás ünnepét, amikor meződ vetésének zsengéjét gyűjtöd be, és a betakarítás ünnepét az esztendő végén, amikor termésedet betakarítottad a mezőről. Évenként háromszor jelenjék meg közüled minden férfi az Úr Isten színe előtt. Ne ontsd ki áldozatom vérét kovászos kenyér mellett, és ünnepi áldozatom kövérje ne maradjon meg reggelig! Földed zsengéjének javát vidd el a te Urad, Istened házába! Ne főzd meg a gödölyét az anyja tejében! Íme, én angyalt küldök előtted, hogy megőrizzen az úton, és bevigyen téged arra a helyre, amelyet elkészítettem. Vigyázz magadra előtte, és hallgass szavára! Ne bosszantsd föl őt, mert nem szenvedi el a ti gonoszságaitokat, mert az én nevem van őbenne. Ha hallgatni fogsz a szavára, és mindazt megteszed, amit mondok, akkor ellensége leszek ellenségeidnek, és szorongatni fogom szorongatóidat. Mert az én angyalom előtted megy, és bevisz téged az emóriak, hettiták, perizziek, kánaániak, hivviek és jebúsziak közé, és kiirtom őket.” – (2 Mózes 23,14-33)
Ki jár előttünk? Azt szoktuk mondani, hogy olyanok vagyunk, mint a juhok, akik követik a pásztor hangját. Isten azt ígéri, hogy vezetni fogja népét a pusztában, ezért angyalt küldött. Az angyal az ószövetségi írásokban magának az Úrnak a képviselője, aki számtalanszor jelent meg az ősatyáknak és a prófétáknak. A megszólított embertől engedelmességet kér, most ugyanez a feltétele annak, hogy a nép győzelemre jusson a kánaáni népek fölött. Ezért nem kell félniük, látniuk és érezniük kell, hogy Isten nekik adja az ígéret földjét. A mai Igében Isten arról biztosítja az ő népét, hogy vándorlása során őrizni fogja életüket. Mi már tudjuk, hogy ez a vándorlás a mi egész életünket lefedi. Mi mennyire vagyunk engedelmesek? Mennyire bízunk az irányításában? Ha a nép jutalma a kánaáni népek földje, akkor nekünk a mennyek országa. Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szatmár-Kültelek