„Mindenféle vétel, akár ökröt, szamarat, juhot, ruhát vagy bármi más elveszett dolgot illet, amelyről valaki azt mondja: ez az övé mindkét fél ügye a bírák elé kerüljön. Akit a bírák bűnösnek mondanak, az fizessen meg kétszeresen a felebarátjának.” – (2 Mózes 22,9)
Isten népének adott törvényei nem csupán külső rendet szabtak, hanem belső jellemet is formáltak. Ez az ige arról szól, hogyan kezeljük a vitás ügyeket és a tulajdonjogot. A hangsúly nem pusztán azon van, hogy kié az öszvér, hanem azon, hogy Isten népe igazságosan és tisztességesen éljen egymással.
Ebben az igeversben a kulcs az, hogy Isten maga áll az igazság mögött. Amikor valaki azt mondja: Ez az enyém, és a másik ugyanezt állítja, akkor a döntés nem az önkény, hanem az isteni rend szerint történik, a bírák elé kell vinni az ügyet. Ez jelzi, hogy Isten nem hagyja magára az embert a vitákban, megadja az eszközt az igazság felismerésére.
A kétszeres kártérítés sem pusztán szigor, hanem nevelő erő. Aki bűnös, nemcsak visszaadja, amit jogtalanul birtokolt, hanem kétszeresen pótolja a kárt. Ez segít megtisztítani a szívet a kapzsiságtól, és helyreállítani a bizalmat a közösségben. Isten törvénye így mutat előre Jézusra is, aki nemcsak visszaadja az elveszettet, hanem bőségesen helyreállítja életünket kegyelmével.
Számunkra ma ez az ige arra hív, hogy ne önkényesen, hanem Krisztus szellemében rendezzük a konfliktusainkat. Ha vitás helyzetbe kerülünk, ne ragaszkodjunk görcsösen a magunk igazához, hanem keressük az isteni igazságot, akár testvéri tanács, akár gyülekezeti közösség segítségével.
Az Úr törvénye nem nyűg, hanem védelem. Amikor becsületesen és átláthatóan élünk, megtapasztaljuk, hogy Isten igazsága megőrzi a közösséget és békességet ad a szívünkbe. Jézus tanítványaként mi nemcsak visszaadunk, hanem szeretetben túl is teszünk rajta, megbocsátunk, kárpótolunk, és helyreállítunk, ahogy ő is tett velünk. Ámen.
Gáti Tibor Levente,
Kisbábony