„Erre azt mondta az ÚR Mózesnek: Meddig nem akarjátok még megtartani a parancsolataimat és törvényeimet?” (2Móz 16,28)
Jön az égi manna minden nap a pusztában, a nyugalom napján kívül. A választott nép azonban aznap is keresi, nem figyel az Úr parancsára. Isten jólétet biztosít, ez mégsem elég arra, hogy engedelmeskedjenek. Sokan ma is éppen jódolgukban feledkeznek meg arról, hogy a nyugalomnapján hol kellene lenniük. De ahogy akkor ott a pusztában sem találtak aznap semmit, ma sincs áldás a vasárnapi munkán. Természetesen kivétel az, akinek éppen akkor, aznap kell menjen dolgozni, mert nincs más választása.
Hozhatnám ide a szombat-vasárnap kérdéskörét is. Most ezzel kapcsolatosan csak azt jegyzem meg, hogy mi a feltámadott Krisztust ünnepeljük minden vasárnap. Ő él, és az, hogy élő Urunk van, legalább vasárnaponként megünneplendő. Ez csak nekünk jó. Aki pedig ragaszkodik a szombat megtartásához, mert leragadt a betűnél, áldást rajta is, szeretjük őket is!
Megtartani a törvényt és az Istennel való kapcsolatot egy fontos dologgal lehet, és az alá tartozik minden, minden abból fakad. Szereted Istent? Ha igen, akkor nincsenek bálványaid. Ha igen, akkor alig várod, hogy találkozhass vele a testvérek közösségében, áron is megvéve az alkalmakat. Ha igen, nem káromlod Őt se viselkedéseddel, se szavaiddal. Ha igen, szereted a szüleidet és a veled találkozó, veled kapcsolatot felvevő embertársaidat és másokat is, akiket van alkalmad szeretni. Szeress és tégy, amit akarsz! (Augusztinusz) Meddig nem akarjátok még ezt megtartani? Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka