„Ámde azért tartottalak fenn tégedet, hogy megmutassam neked az én hatalmamat, és hogy hirdessék az én nevemet az egész földön.” – (2 Mózes 9,16)
A Úr teremtési parancsa: szaporodjatok és sokasodjatok. Ez látszik kibontakozni Izráel életében, csakhogy ez nem tetszik a fáraónak. Félelmében, hogy túl sokan lesznek Izráel fiai, embertelen körülmények között dolgoztatja a hébereket, és elrendeli minden újszülött fiúgyermek megölését. A fáraó szembeszegül az Isten parancsával, ezért Egyiptomra csapások, pusztulás, káosz vár. A 9. fejezet leírja, hogy a természeti csapások milyen kárt tesznek az országban. Ahol az ember az élet Istene ellen tör, ott az élet a visszájára fordul, és csapások sorozata következik. Az önfejűség, keményszívűség, makacsság kárt tesz bennünk, és környezetünkben is. A fáraó addig halogatta az engedelmességet, addig makacskodott, hogy csapások sorozata pusztította az országot.
Meg kell tanulnunk: az ember nem mindentudó, sokszor kárt teszünk környezetünkben, a természetben, s a folyamatot nem tudjuk visszafordítani. Van, amikor a mi életünk is csapások sorozata, legalábbis így érezzük, mert bizony a fáraóhoz hasonlóan, mi is olykor önfejűek vagyunk. Ahelyett, hogy Isten szavát megszívlelnénk, megyünk a magunk feje után. Mi a célja Istennek a csapások sorozatával? Így szól Isten: „Ámde azért tartottalak fenn tégedet, hogy megmutassam neked az én hatalmamat, és hogy hirdessék az én nevemet az egész földön.” Célja, hogy neve ismertté legyen az egész földön. Mindenkinek meg kell látnia az Ő hatalmát, be kell ismernünk, csak Ő tud megszabadítani, s az élet akkor lesz élhető, ha az Ő törvényei szerint élünk.
Az Úr hatalma végtelen, neki minden lehetséges, ahogy Izráelt meghallgatta és megszabadította Isten, ugyanúgy meghallgatja a mi imádságainkat is. Ez ma is igaz, éljünk az imádság lehetőségével, ne halogassuk az engedelmességet. Kérjük az Ő segítségét, és bízzunk az Ő hatalmában, mindenhatóságában. Ámen.
Maior Ildikó,
Szamos-negyed