,,Ez az az Áron és Mózes, akiknek azt mondta az Úr: Vezessétek ki Izráel fiait Egyiptom országából seregeik szerint! Ők – Mózes és Áron – beszéltek a fáraóval, Egyiptom királyával, hogy kivezessék Izráel fiait Egyiptomból.Amikor az Úr Egyiptom földjén beszélt Mózessel, így szólt az Úr Mózeshez: Én vagyok az Úr! Mondd meg a fáraónak, Egyiptom királyának mindazt, amit én mondok neked! Mózes azonban így beszélt az Úr előtt: Hiszen én még a beszédben is ügyetlen vagyok! Hogyan hallgatna rám a fáraó?” – (2 Mózes 6,26-30)
A hosszú nemzetségtáblázat után arról értesülünk, hogy Mózes és Áron azok, akiken keresztül szól és üzen az Úr. Ők szólították meg a Fáraót, mégpedig azért, hogy Egyiptomból kihozhassák Izrael fiait.
A 29. versben megszólítja az Úr: „Én vagyok az Úr”. A fáraó, már megismerhette az eddigiekben, ki is az Izraeliek istene, de úgy látszik hamar elfelejtette akár azt, hogyan segítette és tette naggyá Józsefet és családját ez az Isten. Mert amikor így szól, hogy: „Én vagyok az Úr” akkor ebben benne van az, hogy te lehetsz bármilyen hatalmas, jelen esetben Fáraó, én akkor is nagyobb vagyok. De még is mennyire nehéz megszólalni ezzel a hatalmas vezérrel szemben is, és Mózes mentegetve magát azt mondja, „nehéz ajkú vagyok”, nem vagyok én alkalmas, úgy sem hallgatna rám a Fáraó. Ebből nekünk meg kell tanulni azt, hogy ha valamit ránk bíz az Úr, hogy szóljunk és jelentsük ki általa, akkor nem szabad hallgatni, akkor el kell mondani. Hiszen úgy sem én cselekszem, hanem majd ő viszi véghez az akaratát. Engem csak felhasznált abban. Engem odaállít a családba, a munkahelyen vagy a gyülekezet közösségében is hogy legyek példa, lehessek eszköz a kezében, annak a hatalmas Istennek, aki ma is így jelenti ki magát: „Én vagyok az Úr”.
Jó lenne hinni, hogy csak ennek az Úrnak van szava, aki volt van és lesz mindenkoron. Aki az ő csodálatos szeretetével soha el nem hagy és nem mond le rólunk. Ámen.
Dohi Wilhelm Arnold,
Szamosdob