„És egy példázatot monda a hivatalosoknak, mikor észre vevé, mimódon válogatják a fő helyeket; mondván nékik: Mikor valaki lakodalomba hív, ne ülj a fő helyre; mert netalán náladnál nagyobb tiszteletben álló embert is hivott meg az, És eljövén az, a ki mind téged, mind azt meghívta, ezt mondja majd néked: Engedd ennek a helyet! És akkor szégyennel az utolsó helyre fogsz ülni. Hanem mikor meghívnak, menj el és ülj le az utolsó helyre; hogy mikor eljő az, a ki téged meghívott, ezt mondja néked: Barátom ülj feljebb! Akkor néked dicsőséged lesz azok előtt, a kik veled együtt ülnek. Mert mindenki, a ki magát felmagasztalja, megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik.” – (Lukács 14,7-11)
Az Úr Jézus mindig megragadta az alkalmat arra, hogy az embereket tanítsa, és ránevelje a helyes életfolytatásra . A példázat tanításának pedig megvan a jelentősége a mai társadalmi élet számára is, az emberek egymás közötti forgolódására nézve. Ugyanis ami ebben a példázatban történik, az ugyanúgy megismétlődik a mi életünkben is.
Nem feltétlenül kell menyegzőre hivatalosnak lennünk ahhoz, hogy az igében említett példához hasonlatosak legyünk. Az élet állandóan rangsorba helyez bennünket, kit előrébb, kit hátrébb, hol mások előznek meg bennünket, hol mi másokat, és az emberek közt való forgolódásunkra adja az Úr Jézus ezt a tanácsot, hogy az elsőbbséget ne keressük mi magunk, többet ér, ha ajándékként kapjuk. Sokkal jobb, ha mi alázzuk meg magunkat, és mások által leszünk felmagasztalva, mintsem mi magunk magasztaljuk fel magunkat, s azután másoktól kelljen elszenvedni a megalázást.
Ami nagyon fontos, az az, hogy mindannyian megtaláljuk a helyünket a világban. És nem minden esetben az első hely a legjobb. Isten mindannyiunkra bízott valamilyen feladatot, és megajándékozott a teljesítéshez szükséges adottsággal. A kérdés az, hogy felismerjük-e? Igazi öröm csak akkor lesz az életünkben, ha megelégszünk azzal a hellyel, ahova Isten állít minket, mert az a számunkra megfelelő hely. Ennek felismeréséhez és elfogadásához kérjük Isten segítségét minden nap. Ámen.
Mátyási Gerda-Georgina,
Józsefháza